D a l s z ö v e g e k :

    666
    

Hat-hat-hatvanhat-hatszázhatvanhat, hat villámcsapás,
Hat-hat-hatvanhat-hatszázhatvanhat, hatnapos világ.

Hat-hat-hatvanhat-hatszázhatvanhat, hatfejű sárkány,
Hat-hat-hatvanhat-hatszázhatvanhat, hathúros gitár.

Refr.: Nincs mese,
       Én kívánok neked egy másik világot!
       Nincs mese,
       A valóság ellen kapsz egy sorszámot.
       Hatszázhatvanhat.

Hat-hat-hatvanhat-hatszázhatvanhat, hatfejű sárkány,
Hat-hat-hatvanhat-hatszázhatvanhat, hathúros gitár.

Refr.: Nincs mese,
       Én kívánok neked egy másik világot!
       Nincs mese,
       A valóság ellen kapsz egy sorszámot.
       Hatszázhatvanhat.




    A dal érted él
    

"1989-ben Magyarországon 5800-an lettek öngyilkosok.
Ebből 2000 a fiatalkorú. Ezzel világelsők vagyunk."

Miért akarod, hogy anyád sírjon gonosz bűnödért,
Bocsánat nincs arra, amit elkövetnél.

Lépj vissza, súlyos a tét, egy égő tűzben hamvadsz el,
Elkárhozol, ha életednek véget vetsz önkezeddel.

Refr.: Ez a dal most érted él, fohász a lelkedért,
       Múljon végleg el a véres remény!
       Ez a dal most érted él, fohász a lelkedért,
       Múljon végleg el a véres remény!

Segítek, hogy megtaláld, merre indulj el,
Az élet és a halál útját nem ismered fel.

Lépj vissza súlyos a tét, egy égő tűzben hamvadsz el,
Elkárhozol, ha életednek véget vetsz önkezeddel.

Refr.: Ez a dal most érted él, fohász a lelkedért,
       Múljon végleg el a véres remény!
       Ez a dal most érted él, fohász a lelkedért,
       Múljon végleg el a véres remény!




    Az árnyék
    

Ott élsz fölöttem a térben,
Idelent meg én,
Követlek láthatatlanul
Utcák kövén. 

Nézek rád házak faláról,
Észre sem veszel, 
Holnaptól nem leszek a szolgád,
Nem is érdekelsz. 

Mindig én éltem a porban, 
Én voltam a láthatatlan, 
Mindig én voltam a sorban 
A legutolsó, de ennek vége van! 

Refr.: Érzem, holnaptól már vár rám a fény, 
       Készülj rá, hogy lelkünk gazdát cserél! 
       Érzem, holnaptól már vár rám a fény,
       Én élek a testedben és te leszel én. 
       Te leszel az árnyék.

Élhetsz majd lenn a porban,
Láthatatlanul, 
Követhetsz, észre sem veszlek,
Én leszek az úr.

Mindig én éltem a porban, 
Én voltam a láthatatlan, 
Mindig én voltam a sorban 
A legutolsó, de ennek vége van! 




    A bűn
    

A hazugság, az árulás, az önbíráskodás,
A gyűlölet, a bosszúvágy, vagy ha más asszonyt kívánsz.

Van aki gyáva, de gyengét nem kímél 
És olyan is van, aki nagyon erős, csak a büntetéstől fél. 

Refr.: Ember, míg létezik, a bűnnel együtt él,
       Erős lehetsz vagy gyenge, a bűn senkit nem kímél.

A kevély gőg, a hiúság, a pénzért adott szenvedély,
Az erőszak, a kapzsiság, a fénylő hamis pénz.

Van, aki meglop és szemedbe nevet
És olyan is van, aki szépeket mond,
Neki önként adod pénzedet.




    A fekete özvegy
    

Lelked éjfekete égbolt,
Átfon gyilkos hálód.
Véredben az ármány,
Folyts meg, folyts meg, kurva szűzlány! 

Sátán küldött téged
Vagy a végzetem? 
Megtépáz a léted,
Mégis élvezem! 

Refr.: Te sose hagyj el!
       A szerelem kell! 
       Ha szar is egy nap,
       Te magadat add!

       Te sose hagyj el!
       A szerelem kell! 
       Ha szar is egy nap,
       Te magadat add!

Menekülnék, úgy menekülnék,
De érzem visszahúz az örvény.
Átfonsz, mint egy pókláb,
Mégis folyts meg, kurva szűzlány! 

Sátán küldött téged
Vagy a végzetem? 
Megtépáz a léted,
Mégis élvezem! 




    A gép
     

Te száz évig futsz, az egyet lép, máris rád talál,
Fotocellás szeme mindent belát.
A hálózat már hozzád ér, nem érzed, hogy ráz,
Nincs idő, hogy tétovázz, kinyúl a kábelcsáp.

És szívedig ér,
A szívedig ér, a szívedig ér,
Szívedig ér, szép szívedig ér.

Refr.: Úgysem menekülsz, a gép elringat,
       Holtra babonáz és átalakít,
       Áramköreid majd áthangolja rám,
       S a szívemig érsz.
       Mozdulatlan szívemig érsz.

Ágyékomból lézercsóvák indulnak feléd,
Bíborfénnyel olvadok most beléd.
A vezérlésem vírusmentes, taktikám tökély,
A túlgerjesztett gépezetből kicsap majd a kéj.

És szívedig ér,
A szívedig ér, a szívedig ér,
A szívedig ér, szép szívedig ér.




    A háború gyermeke
     

Háború gyermeke, parancsra született, 
Mindig agresszív volt, sosem nevetett, 
Páncélöklöcskéje labdát sosem fogott, 
Nem, nem épített, csak lerombolt. 

Háború gyermeke, mesét nem hallgatott, 
Azt szerette, ahol bárki meghalhatott, 
Harckocsikkal játszott, örült, ha temetett, 
Annak vérén hízott, ki éhezett. 

Refr.: Nem, ne ássunk sírokat! 
       Milliókat egy miatt. 
       Soha ne kísértsen már! 
       Nem, ne ássunk sírokat! 
       Milliókat egy miatt. 
       Ne szülessen több halál! 

Háború gyermeke, úgy volt elégedett, 
Hogyha maga körül mindent felégetett, 
Nem szerette senki, a világ rossza volt, 
Félt tőle élő és a holt. 

Refr.: Nem, ne ássunk sírokat! 
       Milliókat egy miatt. 
       Soha ne kísértsen már! 
       Nem, ne ássunk sírokat! 
       Milliókat egy miatt. 
       Ne szülessen több halál! 




    A harang értem szól
    

Mélyen a vaksötétben,
Holtan, de mégis ébren,
Magányom börtönében
Rátok még jól emlékszem.
Minnyájan körbeálltok,
Tudom, soha nem sajnáltatok.

Intek, de nem látjátok.
Sírok, de nem halljátok.
Szólok, de nem figyeltek.
Kérdezek, nem feleltek.
Mindnyájan körbeálltok,
Tudom, soha nem sajnáltatok.

Most mindent itthagyok,
Nem kell, hogy sírjatok,
A könny már nem segít, nem segít.

Refr.: Hallom, a harang értem szól,
       Hallom  zúgni a föld alól.
       Hallom, a harang értem szól,
       Hallom, érzem, tudom jól.

Ez volt csak, mit adtatok.

Mélyen a vaksötétben,
Holtan, de mégis ébren,
Magányom börtönében,
Rátok még jól emlékszem.
Mindnyájan körbeálltok,
Tudom, soha nem sajnáltatok.

Most mindent itthagyok,
Nem kell, hogy sírjatok,
A könny már nem segít, nem segít.




    A jel
    

Amikor kölyök voltam, 
16 éves, nyughatatlan srác,
Valami fekete bárány koncerten voltam,
Mert egy barátom elcibált.

Csak bámultam, lestem, majd hanyatt estem,
Nem tudtam, mivan,
A rock and roll szólt,
S tudtam jól, hogy ez örökre fogva tart.

Refr.: Testemen a jel,
       Mely belém égett,
       Nincs helyem,
       Én nem nyughatok.
       Hogy más legyek,
       Tudod, azt nem tehetem,
       Más zenét én nem játszhatok.

       Testemen a jel,
       Rég belém égett,
       Nincs helyem,
       Én nem nyughatok.
       Hogy más legyek,
       Tudod, azt nem tehetem,
       Más zenét én nem játszhatok.

Csak bámultam, lestem, majd hanyatt estem,
Nem tudtam, mi van,
A rock and roll szólt,
S tudtam jól, hogy ez örökre fogva tart.




    A kitaszított
    

Nem burokban született, nem óvták őt istenek,
Kerülték az emberek, nem kérdezték mit evett,

Hordta mások keresztjét, 
Hitte másoknak hitét,
Amíg élt.

Szerzett újabb sebeket, mások helyett szenvedett,
Nem ejtett el könnyeket, a halálon csak nevetett.

Hordta mások keresztjét,
Hitte másoknak hitét,
Amíg élt.

Refr.: Így élt száműzötten mégis szabadon,
       Senkitől, semmitől nem félt
       Így élt kitaszítva mégis szabadon,
       Senkitől, semmitől nem félt.
       Nem félt.
       Nem félt.

Szabadon élt!

Nem burokban született, nem óvták őt istenek,
Kerülték az emberek, nem kérdezték mit evett,

Hordta mások keresztjét, 
Hitte másoknak hitét,
Amíg élt.

Refr.: Így élt száműzötten mégis szabadon,
       Senkitől, semmitől nem félt
       Így élt kitaszítva mégis szabadon,
       Senkitől, semmitől nem félt.
       Nem félt.
       Nem félt.

Szabadon élt!




    A lázadó
    

Őrült szívemnek nem parancsol törvény,
Széttéphetsz, de edzett lelkem nem fél.
De szemembe nézhetsz, végig is mérhetsz,
Itt állok előtted, ilyen vagyok,
Nem szégyellem, hogy örökké lázadok.

Lent voltam, hol ritkán ért csak a fény,
Kenyéren éltem, friss vizen és zenén.
Szemembe nézhetsz, végig is mérhetsz,
Itt állok előtted, ilyen vagyok,
Nem szégyellem, hogy örökké lázadok.

Refr.: Akartam jó lenni, de nem ment,
       Rájöttem, hogy nem lennék szabad.
       Akartam más lenni, de jobb így,
       Bezárt szívem legyen szabad!

       Akartam jó lenni, de nem ment,
       Rájöttem, hogy nem lennék szabad.
       Akartam más lenni, de jobb így,
       Bezárt szívem legyen szabad!

Őrült szívemnek nem parancsol törvény,
Széttéphetsz, de edzett lelkem nem fél.
Szemembe nézhetsz, végig is mérhetsz,
Itt állok előtted, ilyen vagyok,
Nem szégyellem, hogy örökké lázadok.

Refr.: Akartam jó lenni, de nem ment,
       Rájöttem, hogy nem lennék szabad.
       Akartam más lenni, de jobb így,
       Bezárt szívem legyen szabad!

       Akartam jó lenni, de nem ment,
       Rájöttem, hogy nem lennék szabad.
       Akartam más lenni, de jobb így,
       Bezárt szívem legyen szabad!




    A másik oldal
    

Ölném az időt, hűtlen szeretőt, így akarom.
Volt már, amiért bármit beígért, ha feladom.
Másért könyörög, majd ha lepörög, ráíratom,
Túl a kanyaron lógnék szabadon, halk szavadon.

Hatalmamtól felsír a felhőd,
Ma kell, hogy fellőd a Föld baját.
Hogyha egyszer az égbe rendel, ott nincs haver,
Ott nem vigyáznak rád.

Refr.: Enyém a másik oldal,
       Ott majd újra látsz.
       Pokolra küldő angyal
       Csak rám várj!
       Enyém a másik oldal,
       Ott majd újra látsz.
       Pokolra küldő angyal
       Csak rám várj, rám várj!

Ölném az időt, hűtlen szeretőt, így szabadon.
Volt már, amiért bármit beígért, ha akarom.
Tudtuk, hogy amíg élsz, úgyis lecserél, ezt a valamit űzd el!
Még egy ilyen éj végleg kiherél, taníts meg bánni a tűzzel!

Nincs rendben, ha félsz a csendben,
Nevess és hagyd benn a szív zaját!
Így jó lesz, mert élve kellesz,
Ne kérd, én egyszersem vezetlek át!




    A pokol angyalai
    

Bőrruhában, talpig vasban,
Nyeregben már a Rocker-nemzedék,
Kispolgárok, nem tudjátok,
Milyen jó, ha szembe fúj a szél.

Szabad élet, száguldás, átmulatott éjszakák,
Csinos lányok, jár a szátok,
Gyerünk, együtt nyomjuk a gázt!

Refr.: Ha motorra szállnak a vad angyalok,
       Útjukba nem állhat többé senki,
       Motorra szállnak a vad angyalok,
       Felbőg sok pokoli gép.

       Ha motorra szállnak a vad angyalok,
       Útjukba nem állhat többé senki,
       Motorra szállnak a vad angyalok,
       Felbőg sok pokoli gép.

Átgázolnak minden falon, 
A kerék nyomán megnyílik a Föld,
Kispolgárok, tudjátok meg, 
Akkor jó, ha szembe fúj a szél!

Szabad élet, száguldás, átmulatott éjszakák,
Csinos lányok, jár a szátok,
Gyerünk, együtt nyomjuk a gázt!

Refr.: Ha motorra szállnak a vad angyalok,
       Útjukba nem állhat többé senki,
       Motorra szállnak a vad angyalok,
       Felbőg sok pokoli gép.

       Ha motorra szállnak a vad angyalok,
       Útjukba nem állhat többé senki,
       Motorra szállnak a vad angyalok,
       Felbőg sok pokoli gép.




    A túlélő
    

Hazug Istenség,
Hol pénz a mindenség,
Hol a szív szavát,
Nem értik sokan még,
Ahol eltapos az embertelenség,
Csak túlélő lehetsz,
Ki remeg egy korty életért.

Bombák fényében,
Élettől fényévre,
Megrokkansz,
Napalmtól elporladsz,
Fegyverrel kezedben bábu vagy,
Csak túlélő lehetsz,
Ki remeg egy korty életért.

Refr.: Az eget felhők takarják,
       Napfény nem süt le rám.
       Lényed fáklya legyen,
       Világíts nekem,
       A sötétben félek, mint kisgyerek.

       Az eget felhők takarják,
       Napfény nem süt le rám.
       Lényed fáklya legyen,
       Világíts, ha kell,
       Égessed el minden félelmemet.

Szép új nap virradt,
Szkafander rajtad van,
Atomfelhő,
Testeden tályog nő,
A bunkerben, tudom, majd elhiszed,
Hogy utolsó túlélőként
Csak magadtól félj.




    A túlsó part
    

Valaki végleg elment,
Egy új állomásra ért,
Búcsúzni nem tudott,
Egy új világ hívta az ég felé.

Tudom, tudod és érted,
Ide már többé nincs visszaút,
Ha hallod hangom, hát nézz le,
Lepereg filmen újra a múlt.

Refr.: Valaki végleg elmehet,
       Őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
       Így majd veled lesz mindig,
       Lelke szabadon száll,
       Vár a túlsó parton,
       Hol nincsen már több határ.

Valaki végleg elment,
Remélem, hogy célba ért,
Tegnap még féltett 
És éreztem mindig tekintetét.

Tudom, tudod és érted,
Ide már többé nincs visszaút,
Ha hallod hangom, hát nézz le,
Lepereg filmen újra a múlt.

Refr.: Valaki végleg elmehet,
       Őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
       Így majd veled lesz mindig,
       Lelke szabadon száll,
       Vár a túlsó parton,
       Hol nincsen határ.

Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét a szívedben,
Akkor veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen már több határ.

Várj a túlsó parton, lelked szabadon szálljon!





    A tűz
    

Hírnév és pénz nem jutott nekem
És attól tartok, nem is érdekel.
Csak a naptól lopott felperzselő láng
Élteti még halott lelkemet.

Refr.: Tűz van, minden ég,
       Forr a vérem, mert olyan szép.
       Az én titkom a tűz, a tűz!

       Bennem tűz van, minden ég,
       Forr a vérem, mert olyan szép.
       Az én titkom a tűz, a tűz,
       A tűz, igen a tűz!

Elzártak tőle sok hosszú évre,
Körbezárt a jeges hideg szél.
Felgyújtom a lángot, 
a Naptól lopott lángot,
A pokol tüze újra bennem él.

Refr.: Tűz van, minden ég,
       Forr a vérem, mert olyan szép.
       Az én titkom a tűz, a tűz!

       Bennem tűz van, minden ég,
       Forr a vérem, mert olyan szép
       A tűz, a tűz,
       Igen a tűz!




    A világot már nem váltom meg
    

Egyszerű az életem,
Élek, ha élni hagynak.
Lassan nem tudom, a holnap mit ígér,
Nem áltatom magam.
Félek, mert félni hagynak,
Lassan nem tudom, a holnap mit ígér.

Refr.: Nem, a világot én nem váltom meg,
       Nem, áldozat vagy hős nem leszek!  
       Nem, a világot én nem váltom meg,
       Nem, áldozat vagy hős nem leszek!  
       És hülyének se nézz!

Orromnál fogva vezetnek,
Kik mindent eltaposnak.
Lassan nem tudom, a holnap mit ígér,
A mélyből kérdezem:
Hősök mondjátok, vajon tudjátok, a holnap mit ígér?




    Adj új erőt
    

Villámok vágtatnak felhőkön át,
Fákat csavar ki újra a szél.
Hová futhatnék?
Hová bújhatnék?
Mindenki vihartól fél.

Meggörbült testem,
Az élet nehéz.
Üldöz a nyomor,
Nincs munka nincs pénz.
Hová futhatnék?
Hová bújhatnék?
Mindenki vihartól fél.

Bírnom kell, bírnom még,
Bírnod kell, bírnunk kell még!

Refr.: Adj új erőt!
       Segíts ha kell!
       Adj új erőt,
       Hogyha elbuknék!

       Adj új erőt!
       Segits ha kell!
       Adj új erőt,
       Hogyha elbuknék!

Villámok vágtatnak felhőkön át,
Fákat csavar ki újra a szél.
Hová futhatnék?
Hová bújhatnék?
Mindenki vihartól fél.

Hová futhatnék?
Hová bújhatnék?
Mindenki vihartól fél.

Bírnom kell, bírnom még,
Bírnod kell, bírnunk kell még!




    Aki másképp él
    
 
Napról napra egyre jobb vagyok,
De jutalmat érte ritkábban kapok,
De néha napján testem enni kér,
Mástól függ, a munkám mennyit ér.

Refr.: Aki másképp él,
       Nem érti, hogy élek én.
       Aki másképp él,
       Nem tudja, mit érzek én.
       Aki másképp él,
       Nem érti, hogy élek én.
       Aki másképp él,
       Nem tudja, mit érzek én.

Figyelj rám!
Nincs a Földön igazság.

Napról napra gondtalanul él,
Luxus ribanc, hitelkártya, pénz.
Látványuk mélyen belém vág,
Az ő életük egészen más világ.




    Alku, remény
    

Voltam már a föld alatt, láttam izzó arcokat,
Rosszul játszó hősöket, én tudom a tűz dalát.
Kaptam én is vérszemet, adtam érte több sebet,
Mélybe süllyedő hajómról menekült sok barát.

Most itt állok egy ég alatt, kivésném a sorsomat,
Az voltam, mit itthagyok, itt vagyok, itt megtalálsz.
Lennék újra jó veled, látnám, hogy az istened
Érted nyújtja két kezét, hogy levegye sóhaját.
Hogy értsd a tűz dalát!

Refr.: Apám sólyom volt, az anyám hiúz,
       Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz.
       Léptem szolgája az Északi fény,
       Lelkem titkos lék az élet jegén.
       Alku, remény, az vagyok én.

Én voltam a föld alatt, én láttam az arcokat,
A rosszul játszó hősöket, az igazak tolvaját.
Őrzöm még a fényedet, tőlem kapsz új életet,
Engedj be, és megtudod, hogy milyen egy hű barát!

Most itt állok egy ég alatt, kivésném a sorsomat,
Az voltam, mit itthagyok, itt vagyok, itt megtalálsz.
Lennék újra jó veled, látnám, hogy az istened
Érted nyújtja két kezét, hogy levegye sóhaját.
Hogy értsd a tűz dalát!




    Az a szép...
    

Egy-két-há-négy!

Az a szép, az a szép,
Akinek a Pokolgép,
Akinek a Pokolgép.

Az a szép, az a szép,
Akinek a Pokolgép,
Akinek a Pokolgép.

Az a szép, az a szép,
Akinek a Pokolgép,
Akinek a Pokolgép.

Az a szép, az a szép,
Akinek a Pokolgép,
Akinek a Pokolgép.

Lám az enyém,
Lám az enyém Pokolgép,
Mégsem vagyok a babámnak Pokolgép.

Az a szép, az a szép,
Akinek a Pokolgép,
Akinek a Pokolgép.




    Az adott szó
    

Hogyha engem kérdezel,
Én sokszor vétkeztem,
De szavam mindig megtartva,
Senkit nem bántottam.

Szemtől szembe mondom meg,
Még ha bánt is hirtelen,
De bennem megbízhatsz bármikor,
Senkinek nem ártok.

Adott szavam törvény,
Eszedbe ezt jól vésd!

Refr.: Lerágott csont, de bárki bármit mond,
       Az adott szó
       Az egyetlenegy út, mi járható.
       Lerágott csont, de mindig vállalom,
       Az adott szó
       Nekem az egyetlenegy út, mi járható.

Néha én is tévedhetek,
Nem vagyok tökéletes,
De szavam mindig megtartva,
Senkit nem bántottam.

És ha reggel felébredek,
Bátran tükörbe nézhetek,
Mert bennem megbízhatsz bármikor,
Senkinek nem ártok.

Adott szavam törvény,
Eszedbe ezt jól vésd!




    Az elesettekért
    

Nem baj, ha lábad nem lép,
Még ott van két kezed,
Nem baj, tested kővé vált,
Még él a remény neked.

Ha felkel majd újra a nap,
Aranyban ázik a rét,
Ott van neked a hited, mi átsegít,
Hogy újra születhessél.

Nem baj, arcod színe más,
Ha szemedben ott él a fény,
Nem baj, másképp néznek rád,
Még van néhány igaz barát.

Ha rád lehelt gyilkos, zord halál,
Megláttad távol a fényt,
Ott van neked a hited, mi átsegít,
Hogy újra születhessél.

Refr.: Fohászom Istenem, kérlek hallgasd meg,
       Teszem imára kulcsolt szívvel, az Elesettekért,
       Fohászom Istenem, kérlek hallgasd velem,
       Teszem imára kulcsolt szívvel.

Nem baj, ha nem szól a szád,
De hallod énekem,
Nem baj, ha éj borult rád,
Te így is kellesz nekem,




    Az én menyasszonyom
    

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a síromba,
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
"Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szívébe láthassak be néha,
Ha vad viharban átkozódva állunk,
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk!

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk,
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk,
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba,
Boruljon rám és óvjon átkarolva!

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Refr.: Együtt kacagnánk, végső búcsút intve,
       Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
       Meghalnánk, mondván:
       "Bűn és szenny az élet,
       Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek."

Tisztító, szent tűz, hogyha által éget,
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget,
Mindig csókoljon, egyformán szeressen,
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben!

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő, legyen Ő az Élet!
Kifestett arcát angyalarcnak látom,
A lelkem lenne életem, halálom.




    Állítsák meg a hintát
    

Neonfényben villódzó üvegpaloták,
Öltönyökbe öltöztetett bamba gorillák.
Ez hát a kép, mit látok rég.

Szemétdombon turkáló koldusok hada,
Aprópénzért önmagukat árulók sora.
Ez hát a kép, mit látok rég.

Refr.: Ó, ha felszállna a gép, újra repülnék,
       Vissza nem néznék, végleg eltűnnék.
       Ha felszállna a gép, újra repülnék,
       Vissza nem néznék, végleg eltűnnék.

       Nem tetszik ez a világ, állítsák meg a hintát!
       Inkább kiszállok, próbáljunk valami mást!
       Nem kell így ez a világ, állítsák meg a hintát!

Szenteskedő vigyor mögé bújtatott szavak,
Késekkel a szívekben feltámasztott harag.
Ez hát a kép, mit látok rég.

Itt továbblépni nem lehet, a múltam visszahúz,
Ha itt maradsz, csak beállsz a sorba, nincs már visszaút.
Ez hát a kép, mit látok rég.




    Áradj vér
    

Nem fog a szó és nem fog az átok,
Nem állít meg a kereszt.
Senki sem hívott, nincs, aki küldött,
Ahogy jössz, úgy mehetsz.

Állj elém, hogy lássalak,
Hogy egyé váljak veled,
Tekintetemtől felszakad,
Minden beforrt sebed.

Refr.: Még egy perc és nincs tovább,
       Áradj vér, járjad át testem újra!
       Még!

Semmi se jó és semmi se rossz,
Megcsal minden mérleg.
Szíved a súly és sorsod a mérce,
Elárullak téged.

Állj elém, hogy lássalak,
Hogy egyé váljak veled,
Tekintetemtől felszakad,
Minden beforrt sebed.




    Átkozott nemzedék
    

Itt állok rendületlen, 
A hétköznapi hősök között hős leszek.
Átkozott nemzedékem szétesett
És nem tudom, mit tegyek.

Refr.: Üvölthetek, nem hallja senki,
       Nem értem, miért nem hallja senki.
       Üvölthetek, nem érti senki,
       Nem érti, úgysem érti senki.
        
       Nem érti senki.
       Nem érti senki.
       Nem érti senki!

A rock-sztárból bonviván lett,
Elfelejtve, mit jelent a Rock and Roll.
Nem értem, miért nem érti,
A flitterekhez nem illik a hagymaszag.

Refr.: Üvölthetek, nem hallja senki,
       Nem értem, miért nem hallja senki.
       Üvölthetek, nem hallja senki,
       Nem érti, úgysem érti senki.
        
       Nem érti senki.
       Nem érti senki.
       Nem érti senki!




    Bon Scott emlékére
     

Viasszal zárták le két szemed,
Megsirattak a rockerek,
Gyertyák égtek a kezekben,
Ott voltak mind, akik szerettek.

Képek őrzik az arcodat,
Lemezbe zárták a hangodat,
A rocknak adtad a szívedet,
Feláldoztad érte az életed.

Refr.: Állni fog a fémzene temploma,
       Egy kő leszel benne, nem felejtünk soha.
       Állni fog a fémzene temploma,
       Egy kő leszel benne, nem felejtünk soha.

Örökre lezártad két szemed,
Siratnak még a rockerek.
Most gyertyák égnek a kezekben,
Itt vannak mind, akik szeretnek.

Képek őrzik az arcodat,
Lemezbe zárták a hangodat.
A rocknak adtad a szívedet,
Feláldoztad érte az életed.




    Cirkusz és rács
    

Kintről már hallom a zajt,
Nemsokára sor kerül rád.
Évek óta kerülöm a bajt,
Enyém a nagy mutatvány.

A rácson túl a tömeg, ezernyi ostoba arc,
Ezer szempár les reám, izgalom kell nekik, harc.

Refr.: Ugord át a lángoló karikát,
       Tűrd tovább az ember ostorát!
       Menj, ugorj, szolgálj, hogyha kell,
       De jól figyelj, ha hallod az ősi jelet!

Nyugodt vagyok, nem félek, 
Életem cirkusz és rács.
Szelídnek hisznek, megtűrnek,
De még ismerem a vér szagát.




    Csak azért is
    

Minden szót vállalok,
Kimondva, kimondatlanul,
Tettem, mit más nem mert talán.
Furcsa egy kapcsolat,
Legyűrt és felkavart,
Szerettem mindig, de gyűlöltem, ha fájt.

Ugyanaz a dal ma is minket összetart,
Jeges szilánkként hasítja belém,
Nem vagyok más, csak én.

Refr.: Tiszta szívemből,
       Minden átvirrasztott hajnalon,
       Játszom, ami nekem jó,
       Csak azért is rock and roll!

       Tiszta szívemből,
       Vele minden rosszat vállalok,
       Szabad akaratomból,
       Csak azért is rock and roll!
       Csak azért is rock!

Szürkés acélként peng,
Szorítja lelkemet,
Szeretem mindig, de gyűlölöm, ha fáj.
Nagy szavak nem kellenek,
Kimondva, kimondatlanul,
Teszem, mit más nem mer talán.

Ugyanaz a dal ma is minket összetart,
Jeges szilánkként hasítja belém,
Nem vagyok más, csak én.




    Démon
    

Harcol itt legbelül a pusztító szenvedély,
Ő a fagy, ő a tűz, rontás és hírhedt erény.

Övé a szív, övé a szó, igazi rút hazugság,
A szűzlány, rossz lány, lelkemet perzselő láng.

Refr.: Démon!
       Örökös küzdelem.
       Démon!
       A gonoszság szelleme ő.
       Démon!
       Övé az utolsó szó.

Vádol, nyílt sebet ejt, taszít és átölel,
Álom vagy valóság, lelkembe tetovált jel.

Övé a pokol, övé a menny,
Egy pohár hűsítő bor,
Ő a vágy, tanulság, torkomba folytott sikoly.




    Dolgozik a vér
    

Elmondanám, rendben vagyok,
Nincs alku, a szív irányít,

Máshol találsz, minden napon,
Nincs, aki a falhoz állít.

Ha esik, s a szél vadul fúj,
Bennem akkor is az ösztön az úr,
Mindenen túl.

Refr.: Dolgozik a vér,
       Lüktet az ér,
       Lüktet és úgy ég,
       Sorsom a zeném,
       Lüktet az ér,
       Lüktet és úgy ég,
       Dolgozik a vér.

Elmondanám, ember vagyok,
Engem a szív irányít.

Mennem kell majd egy hajnalon,
Nincs, aki falhoz állít.

Ha esik, s a szél vadul fúj,
Bennem akkor is az ösztön az úr,
Mindenen túl.




    Egy az Isten, Rock and Roll
    

Add meg a mindennapi kemény fémzenét,
Add meg a holnapot, a tegnap emlékét,
Őrizlek és szeretlek, te vagy a mindenem,
Túléljük, új erő, új vér te vagy nekem,
Kellesz nekem.

Refr.: Add meg nekem, rock and roll,
       Amit kérek, érted élek én,
       Egy az Isten, rock and roll.
       Add meg nekem, rock and roll,
       Amit kérek, érted élek én,
       Egy az Isten, rock and roll.

Add meg a mindennapi reményt és a fényt,
Sötétbe burkolózva bújtam eddig én,
Őrizlek és szeretlek, te vagy a mindenem,
Túléljük, új erő, új vér te vagy nekem,
Kellesz nekem.

Refr.: Add meg nekem, rock and roll,
       Amit kérek, érted élek én,
       Egy az Isten, rock and roll.
       Add meg nekem, rock and roll,
       Amit kérek, érted élek én,
       Egy az Isten, rock and roll.
       Amíg élek.




    Elveszett percek
    

A szakadék szélén,
Inogva állva,
Átsuhan rajtam a múlt.
Tán ugorni kéne,
Le a sötétbe,
De valami még visszahúz.

Még keresem azt az
Elveszett percet,
Mikor még volt folytatás,
Mikor még hittem,
Van még mit tennem,
Mit nem tehet meg senki más.

Refr.: Az elveszett percek,
       Órák és évek,
       Érzem soha, soha meg nem bántam.
       Elhulltak a gyávák,
       A bátrak még állják,
       Most valami még visszahúz,
       Ideköt valami.

Az idő, s a szavak,
Húsomig marnak,
Nyomokat hagynak a múlton.
De néha már félek,
Nincs, mit reméljek,
Bezár magába a múlt.

A szakadék szélén,
Inogva állok,
Átsuhan rajtam a múlt.
Tán ugorni kéne,
Le a sötétbe,
De valami még visszahúz.




    Emelj magasba
    

Százarcú szenvedély,
Rád tör, ha itt az éj,
Megrabolt álmaid,
Ő szórja szerteszét.

Ezernyi villanás,
A nap csak fénytörés,
Derengő ébredés,
Csalóka látomás.

Refr.: Te leszel a fény, emelj magasba!
       Te leszel az éj.
       Te leszel a föld, temess magadba!
       Te leszel a vég.
       Te leszel a vágy, akkor is, ha fáj,
       Te leszel a vágy.

Indulj, mert vár az út,
Hagyd el most mindened,
Nincs, ami visszatart,
Gyorsítsd meg léptedet!




    Engedj!
    

Hajnali kelés, egész napos robot,
Ha így folytatom, elhagy minden remény.

Várótermek füstje, termek üres csendje,
Az ítéletekből réges régen elég.

Félek, sokszor félek, fojtogat a lét,
Félek, sokszor félek, bőröm most a tét.

Refr.: Engedj, engedj!
       Engedjetek, torkig vagyok már!
       Engedj, engedj!
       Engedjetek, torkig vagyok már!

Nekem kegyelemkenyér a mások rendje,
Ha így folytatom, elhagy minden remény.

Falakon penész, a sok hamis beszéd,
Az ítéletekből réges régen elég.

Félek, sokszor félek, fojtogat a lét,
Félek, sokszor félek, bőröm most a tét.

Refr.: Engedj, engedj!
       Engedjetek, torkig vagyok már!
       Engedj, engedj!
       Engedjetek, torkig vagyok már!
       



    Ezerszer
    

Vad álmomban egyszer 
Ő eljött énértem,
A vágyaknak asszonya.

A teste hozzám bújt,
Élveztem mocskosul,
S a fülembe súgta:

A szerelem mindig kell,
A szívekben úgy legyen,
Most gyere és égess el,
Hogy örökre érezzem!

Refr.: Mindennap várlak, 
       Ahogyan a nap az éjt,
       Karomba zárlak,
       Nem kell, hogy félj!
       És hogyha még kérsz,
       Neked újra megtenném,
       Megtenném százszor,
       Ezerszer megtenném.

Egy piásüveggel
Kezemben felkeltett
Egy távoli sóhaj.

Hogy hozzámbújt éjjel,
Csak álom volt, félek,
De a fülembe súgta:

A szerelem mindig kell,
A szívekben úgy legyen,
Most gyere és égess el,
Hogy örökre érezzem!




    Ég és föld között
    

Országutak, parkolók, mellékutcák,
Füstös helyek, hideg étel, olcsó szállás.
Ezt ismerem, odavissza végigjártam,
Most ittvagyok, ide mindig visszavágytam.

Szemeimben újra tűz gyúl,
Kezem indul, kezedért nyúl.
Mennyit ér majd, ha elérem,
Ha megígéred, én megígérem.

Refr.: Ég és föld között a testem szabadítsd fel!
       Fény és árny között elégek, szabadíts fel!

       Ég és föld között a testem szabadítsd fel!
       Fény és árny között elégek, szabadíts fel!

Ne kérdezz most, ami volt azt úgysem hinnéd,
Én sem hiszem, pedig mindez velem történt.
Nincs végzetem, ahogy jön, úgy nekem is jó lesz,
Most jó veled, ez az, ami emberré tesz.

Szemeimben újra tűz gyúl,
Kezem indul, kezedért nyúl.
Mennyit ér majd, ha elérem,
Ha megígéred, én megígérem.




    Éjféli harang
    

Mikor az ördög templomba ment,
Síri csend lett odabent,
A pap szájából kihullt a beszéd,
Mindenki tördelte a kezét.

És leült az ördög az orgonához,
A sánta kántor menekült,
A zsoltár metálba váltott,
Nem a vég volt ez, csak a kezdet.

Refr.: Ördög testvér, játssz még!
       A hideg ráz, ha zenédet hallgatom.
       Ördög testvér, játssz még!
       A hideg ráz, ha zenédet hallgatom.

Késő volt bezárni a reteszt,
Megfordult a tornyon a kereszt,
Éjfélkor megkondult a harang,
Földre szállt egy sátáni hang.

Mert leült az ördög az orgonához,
A sánta kántor menekült.
A zsoltár metálba váltott,
Nem a vég volt ez, csak a kezdet.

Refr.: Ördög testvér, játssz még!
       A hideg ráz, ha zenédet hallgatom.
       Ördög testvér, játssz még!
       A hideg ráz, ha zenédet hallgatom.

Készülj az útra ember!
Magammal viszem a lelked,
Ha nem jössz, viszlek erővel
Vagy elfújlak, mint egy porszemet.




    Éjszakai bevetés
    

Titkos parancs érkezett,
Holnap bevetik az ezredet,
A fejed felett csillagok
Díszítenek sok vállapot.

Terepszínű overálok,
Ejtőernyők, hátizsákok,
Fegyver, gránát, éles kés,
Sok megy el, vissza kevés.

Refr.: Ez egy éjszakai, éjszakai bevetés.
       Ez egy éjszakai, éjszakai bevetés.

Bakancsokra sár ragad,
Minden kézhez vér tapad,
Névtelen hősök szívét
Gránátszilánk tépi szét.

Dicsőségre ítélve,
Vérbe fagyva és élve,
Az esélyekre egy a rész,
Sok megy el, vissza kevés.

Refr.: Ez egy éjszakai, éjszakai bevetés.
       Ez egy éjszakai, éjszakai bevetés.

       Ez egy éjszakai, éjszakai bevetés.
       Ez egy éjszakai, éjszakai bevetés.




    Én a tűz leszek
    

Hiába próbálnád a repülést,
Félek, hogy összetörnéd mindkét szárnyad.
Ettől még nem könnyebb a feledés, ne hidd azt!

Hiába ordítod, hogy: Segítség!
Félek, még messze van a másik part.
Nézd meg hát jobban a tükröt, lásd ki vagy!

Eltűntem álmaidból, nem láttál nagyon rég,
Most vigyázok lépteidre, nem kell már többé félj!

Refr.: Én a tűz leszek, hogyha a hidegben fázol,
       Én a fény leszek majd, ha sötétben jársz.
       A víz leszek akkor, ha kiszárad torkod,
       A Hold leszek majd, hogyha te vagy a Nap.
       Ha kell az ereidben én leszek a vér!

Hiába várod csak az éjszakát,
Félek, hogy megrabolták minden álmod.
Vágyaid emlékét őrzöd, csak bábu vagy.

Hiába ordítod, hogy: Segítség!
Félek, még messze van a másik part.
Nézd meg hát jobban a tükröt, lásd ki vagy!

Eltűntem álmaidból, nem láttál nagyon rég,
Most vigyázok lépteidre, nem kell már többé félj!




    Én döntöm el
    

Nem volt az életemben túl sok szép vagy jó,
Nem sok boldogság ért.
Nem tehettem róla, hogy erre születtem,
A sorsom erre ítélt.

Refr.: Hagyjatok engem, hogy én döntsem el,
       Mi lesz a nekem való!
       Hagyjatok engem, hogy én döntsem el,
       Melyik út a jó!

Életem nem túl szép,
Életem nem túl jó,
Bármilyen, akkor is csak az enyém.

Életem nem túl szép,
Életem nem túl jó,
Bármilyen, akkor is csak az enyém.

Nem vagyok ártatlan, sokszor hibázom,
De kiállok tetteimért.
Nem tehettem róla, hogy ide születtem,
A sorsom erre ítélt.




    Farkasok dala
    

Süvölt a zivatar,
A felhős ég alatt,
A tél ikerfia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, melyben lakunk,
Nincs egy bokor se, hol
Meghúzhatnánk magunk.

Refr.: Fázunk és éhezünk,
       S átlőve az oldalunk,
       Részünk minden nyomor,
       De szabadok vagyunk!

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk,
Kínoz kegyetlenül.

S amott a harmadik,
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le 
Piros vérünk csepeg.




    Feltámadt éj
     

Eljön a lelkedért
Egy nap a Sátán, 
Feltámadt éjszakán 
Így szól, hogy: Nézz rám! 

Elhoztam a számadást,
Rendezzük a tartozást,
Nem vagy már semmi más,
Csak emlék, emlékezz rám! 

Eltűrted sorsodat,
Szenvedj hát némán,
Alkudnod késő már,
Itt van a számlád.

Nincs már, mi visszatart,
Az átok megfogant,
Sorsod hát teljesül,
Vár rád, vár rád a vég.

Refr.: Feltámadt éj,
       Sírból holtak hangja szól. 
       Feltámadt éj,
       Lelked farkasként dalol. 
       Feltámadt éj,
       Végítélet napja vár.
       Feltámadt éj,
       Vár rád, hogy félj.

Eljön a lelkedért 
Egy nap a Sátán, 
Meglátod mennyit érsz, 
Ha így szól, hogy: Nézz rám! 

Elhoztam a számadást,
Rendezzük a tartozást, 
Nem vagy már semmi más,
Csak emlék, emlékezz rám! 




    Forma I.
     

Felpörög az életed, nézd!
Kanyarog a pálya, rád vár,
Csikorog a fék, te már kiszállsz,
Úgy marad a gázpedál, elégsz.

Leköröz a fájdalom, de élsz,
Elevenen tart a nagy gép,
Elsodor a Forma-I futam,
Sose mehetsz újra száz alá.

Refr.: Látod, messze fut az út, végtelenbe ér,
       Célba sose jutsz, te vagy a tét.
       Másoké a díj, más a befutó,
       Célba sose jutsz, te vagy a tét!

Jön a kanyar, százzal is gáz,
Csak a motor bőg, nem más,
Szemed előtt elmosott a kép,
Dobogóra jutsz talán ma még.

Leköröz a fájdalom, de élsz,
Elevenen tart a nagy gép,
Elsodor a Forma-I futam,
Sose mehetsz újra száz alá.




    Gladiátorok
    

Szemedbe süt a nap,
Kezedben éles kard.
A páholyból intenek,
Lecsapnak a fegyverek.

Körben a tarka nép,
Rajong a cirkuszért.
Tudod, hogy üvölteni fog,
Ha küzdenek a gladiátorok.

Refr.: Ave Ceasar!
       A végzet fiai üdvözölnek.
       Ave Ceasar!
       A halálba menők köszöntenek.

Kavarog a véres homok,
Bíztat ezer torok.
Izzad már a tenyered,
Kihagy a lélegzeted.




    Gép-induló
    

Szegények, gazdagok,
Kerítők és csajok,
Istenek és Sátánok,
Most az egyszer mind rám hallgassatok!

Vének, éretlenek,
Térítők, eretnekek,
Katonák és polgárok,
Most az egyszer mind rám hallgassatok!

Refr.: A ruhám bőr és nem ballon,
       Az arcszeszem is csak Pitralon,
       De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek,
       Mindig lesznek Rockerek!
       
       A ruhám bőr és nem ballon,
       Az arcszeszem is csak Pitralon,
       De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek,
       Mindig lesznek Rockerek!

Vakok és látnokok,
Ördögök, angyalok,
Farkasok és bárányok,
Most az egyszer mind rám hallgassatok!

Szépek és hazugok,
Téglák és falazók,
Elítéltek, hóhérok,
Most az egyszer mind rám hallgassatok!

Refr.: A ruhám bőr és nem ballon,
       Az arcszeszem is csak Pitralon,
       De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek,
       Mindig lesznek Rockerek!
       
       A ruhám bőr és nem ballon,
       Az arcszeszem is csak Pitralon,
       De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek,
       Mindig lesznek Rockerek!




    Győzd le a Gonoszt
    

Magányodhoz a sötétség gonosz társként szegült,
Szíved mélyén a jégpalást egyre hűlt.
Nem értetted a világot, amely vért és bánatot szült, 
A remény, hogy választ kapsz talán, messze tűnt.

Nem tudom még, milyen érzés, ha fáj, mar, éget a bűn.
Kiálts ha élsz, szabadulni félsz!

Refr.: Győzd le hát a gonoszt,
       Mi lelkedben él!
       Győzd le hát a gonoszt,
       Nincs visszaút, menned kell, míg élsz!

Álmaidra a valóság sötét árnyként borult,
Lelked mélyén a csend hosszúra nyúlt.
Elmédben nincs értelem, helyére harag nyomult,
Sivár lelkedben gyűlölet lángja gyúlt.

Nem tudod még, milyen érzés, ha fáj, mar, éget a bűn,
Kiálts ha élsz, szabadulni félsz!




    Gyűlölnek
    

Hátulról jött támadások, gonosz intrikák,
Hát nem állít falhoz semmilyen hazug, hamis vád.

Értik sokan, mások meg nem, miről szól a dal,
Éltet az egyik, mocskol a másik,
Nem baj!

Hajt a vérem, hajt a hitem,
Üldöz a megvetés.

Refr.: Gyűlölnek,
       Zűrös-hangos a zeném,
       Gyűlölnek,
       Zűrös-hangos a zeném.

Nem tart vissza senki és semmi, az vagyok, aki,
Kűzdök és élek, engedd az utam járni!

Értetlenség, rosszindulat mindig körbe vesz,
Dolgozom én is, keményen hajtok,
Hidd el!

Hajt a vérem, hajt a hitem,
Üldöz a megvetés.

Refr.: Gyűlölnek,
       Zűrös-hangos a zeném,
       Gyűlölnek,
       Zűrös-hangos a zeném.




    Ha akarom
    

Börtön a testem, a kezem bezár,
Hosszú az éjjel, hisz ismered jól.
Szűkül az űr, rég üres a tár,
Hideg a vér így, ha senki sem szól.

Van ott valaki a falakon túl,
Van ott valami, de nem hiszem el,
Élessz most, baby, hisz te vagy az úr,
Nekem a világ kell!

Refr.: Ha akarom szép,
       Ha akarom fáj.
       Mert ez az a kép,
       Mi üresen áll.
       Lángol a jég,
       Legyen így még!

       Ha akarom szép,
       Ha akarom fáj.
       Hát ez az a gép,
       Mi egyedül száll.
       Lángol a jég,
       Ne menj el még!
       
       Ha akarom, várj!

Miért adsz gázt, ha sehol a híd,
Minek a fék, hogyha szar ez a hely,
Miért a szárnyad, ha idegesít,
Minek a lé, ha nem éled fel?

Van itt valaki, s ha belerepülsz,
Van itt valami, ha utazni kell.
Ne kívánd félig, mert visszakerülsz,
Most már az egész világ kell!




    Ha újra jön az ár
    

Valami gond van a sor elején,
Rossz felé tartunk, de nem értem, miért.
Az eszköz mindegy, a távol a cél,
Taposnak agyon, de nem tudom, miért.
Neki nem számít más, a csúcsra felér.

Szerintük itt van már egy szebb jövő, 
Bár gyűlnek a tó fölött a fekete felhők.
Ne higgy el mindent, bármit mondanak,
Hidd el, nézzük még együtt a madarakat!

Refr.: Ha újra jön az ár,
       Ami rossz, elviszi.
       A bárkám készen áll
       Téged megmenteni. 

       Ha újra jön az ár,
       Ami rossz, elviszi.
       A bárkám készen áll
       Téged megmenteni. 

Ma az a boldog, kinek legtöbbje van,
A legszebbnek mindig meg kell halnia.
Sokaknak mindegy, az eszköz a cél,
Tapossa agyon, ki előbbre lép.
Nekik nem számít más, de nem értem, miért.

Szerintük itt van már egy szebb jövő, 
Bár gyűlnek a tó fölött a fekete felhők.
Ne higgy el mindent, bármit mondanak,
Hidd el, nézzük még együtt a madarakat!




    Hagyd hátra
    

Látom, ha rám figyelsz,
A szemed elárul.
Ismerem már a titkaid,
Már látom, új vagy itt.

A füstfelhő eltakar,
Elbújni vágysz.
Rendelj még egyet nekem
És magadnak, ha kevés!

Szerintem létezik hely, és lehet bárhol,
Ahol majd boldogan élsz.
Szerencse istene végre téged pártol,
S ha akarod, bármit elérsz.

Refr.: Tárd ki az ajtót, a jövőbe lépj tovább,
       Ez a hely úgyis bezár.
       Hagyd hátra múltad, ha úgy érzed másra vágysz,
       Mielőtt időnk lejár.

       Itt jelened nincsen, a jövőbe lépj tovább,
       Ez a hely úgyis bezár!
       Hagyd hátra múltad, a szerepet úgy írd át,
       Hogy túlélj egy újabb felvonást!

Térkép az alkonyat,
Útikönyv az ég.
Olvasd hát úgy a sorokat,
Hogy értsd a szavakat!

A füstfelhő eltakar,
Elbújni vágysz.
Rendelj még egyet nekem
És magadnak, ha kevés!

Szerintem létezik hely, és lehet bárhol,
Ahol majd boldogan élsz.
Szerencse istene végre téged pártol,
S ha akarod, bármit elérsz.




    Halálos ítélet
    
 
Ez a vár még magába zár,
Cellám mélyén a halál vár,
Ajtaja nem nyit már, csak zár,
Karom ág, amit féreg rág,
Mert húsomba béklyó vág.
Mondtam már,
Nincs a földön igazság.

Ha az éj leszáll,
Lelépek, hív a szabadság,
Ha az őr nem lát,
Kiásom magam innen és pont. Viszlát!

Refr.: Hívogat egy ének, a szirének,
       Hangján szólnak a szirénák,
       Halálos ítéletem itt élem,
       Lassan elfelejt a külvilág.

       Hívogat egy ének, a szirének,
       Hangján szólnak a szirénák,
       Halálos ítéletem itt élem,
       Téged nézlek a rácson át.

Ez a vár még magába zár,
Te odakint Énrám vársz,
Rövid az életem, ennyi nekem is jár.
Vár egy szív, ami nem passzív,
Ami ma éjjel magához hív,
Olyan örvény, ami magába szív.




    Halálos tánc
    
 
Dörren a fegyver, vörös az ég, 
Vérszagra ébred a horda, 
Elkapnak párat, de létezünk még, 
Lőnek ránk, s hullunk a porba.

Zúg a korbács, feszül a lánc,
Elkezdődik egy halálos tánc. 

Futunk az életért, célunk a lét,
Lombok közt sötétlő árnyak, 
Elkapnak párat, de létezünk még, 
Elbuknak mindig a bátrak. 

Zúg a korbács, feszül a lánc,
Elkezdődött egy halálos tánc.

Refr.: Kegyelmet nem kérünk, nem kérünk már,
       Júdástól nem kell bocsánat! 
       Vészmadár nézz ránk és bólint, hogy kár
       Kár, hogy nincs már tovább.
       Halálos tánc!
       Halálos tánc!

Futunk az életért, célunk a lét, 
Arcunk már régen csak álarc,
Elkapnak párat, de létezünk még ,
Holnaptól vár ránk egy új harc. 

Zúg a korbács, feszül a lánc,
Sírig vár ránk egy halálos tánc.




    Halálra szeretlek
    

A lány szomorú volt, nem evett, nem ivott,
Arra kért, hogy legyek övé.
Szívós volt nagyon, régóta hajtott, szemeiben szenvedély.
A farmerom szűk lett, hova meneküljek,
Merev minden végtagom.
Nincs menekvés!
Nincs menekvés! 

A lány szomorú volt, nem evett, csak ivott,
Arra kért, hogy legyek övé.
A lábamról levett, megesett a szívem, 
Fejemből leszállt a vér.
A farmerom szűk lett, hova meneküljek,
Merev minden végtagom. 

Refr.: Halálra szeretlek,
       Halálra szeretlek,
       Ha neked az kell!

       Halálra szeretlek,
       Halálra szeretlek,
       Ha neked az kell!

       Halálra szeretlek,
       Halálra szeretlek,
       Ha neked az kell. 




    Hol van a szó
    

Szeretnék álmodni egy szebb holnapot,
Melyet szebbnek láthatok.
Szeretném, ha másképp élhetnénk,
Egymásra nyíltan nézhetnénk.

Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.

Refr.: Mondd hol van a szó, ami elmondaná,
       Amit érzek belül, miért hajt a vágy!

       Mondd hol van a szó, amit nem mondtam el,
       Amit érzek belül,
       Egy egyszerű, tiszta, őszinte szó.

Szeretném azt hinni, hogy csodák vannak még,
A szívekben felolvad a jég.
Szeretném, ha nem lenne hazugság,
Ha egymáshoz nyíltan szólhatnánk.

Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.




    Hozzád szólok (Rocker ima)
    

Sose vártam áldott nagy csodát,
Úgyanúgy éltem, mint bárki más.
Hittem, hogy nincs kétféle fájdalom,
Csak az, ami vérzik, a többit eldobom.

Amikor már nincsen folytatás,
Magam ellen nem véd semmi más.
Érzem, hogy nincs több felvonás,
Fel a magas égig küldök egy fohászt.

Refr.: Hozzád szólok, ha kell,
       Jöjj, nézz le rám,
       Téged hívlak, ne mondd azt, hogy késő már! 
       
       Hozzád szólok, ha kell,
       Jöjj, nézz le rám, 
       Téged hívlak, segíts már! 
       Várok Rád!
       Várok Rád!

Megölelt az átkos büszkeség,
Térden állva sosem kértem még.
És most, most állva mégis fájlalom.
Könyörögni kéne, hallgasd meg dalom! 




    Hős lettél
    

Szétomló tűzfalak,
Házadból nem maradt semmi már,
Az ég borul föléd.

Lassanként rád szakadt,
Húsodban csontig mart izzó táj,
A lelked tépi szét.

Elborít egy furcsa álom,
Altatót zúg a vér,
Nem érzed, hogy fuldokolsz,
A tested így rohad szét.

Refr.: Hős lettél,
       Túl vagy, amin átesel, egy más világ a tiéd,
       Így vagy szép, 
       Többé semmi nem leszel,
       Egy átkozott dal szól a lelkedért.
       A lelkedért.

Árnyékod elmarad,
Kómában ring a nap és az éj, 
A szél hajol föléd.

Nem szóltak fegyverek,
Sírodon nincs kereszt, semmi jel, 
Te végleg átmentél.

Elborít egy furcsa álom,
Altatót zúg a vér,
Nem érzed, hogy fuldokolsz,
A tested így rothad szét.




    Ide tartozom
    

Ide tartozom,
Nem tagadhatom,
Ártatlan bűnösök közt,
Én is csak egy vagyok.

Hazám földjén,
Bolyongok rég,
Nem hagy hidegen, mint egy idegent,
Hogy átlépnek rajtunk, és megnyúznak elevenen.

Refr.: Én gyűlölöm, hogy szemlesütve kell, járj,
       Hogy a gondolat még fáj,
       És gyűlölöm, hogy én vagyok itt még mindig a tépett madár,
       Én gyűlölöm a háborúk jajszavát,
       Nem kell a pénzen vett szabadság,
       És gyűlölöm, hogy én vagyok itt még mindig a tépett madár.

Vérem pogány,
Lelkem mihaszna,
Van-e fiú, vagy lány,
Ki értem imádkozna.

Hazám földjén,
Bolyongok rég,
Nem hagy hidegen, mint egy idegent,
Hogy átlépnek rajtunk, és megnyúznak elevenen.




    Így kellesz
    

Őrület, furcsa egy érzés,
Agyamban a késztetés.
Arcodon félelem látszik,
Szemedben a rettegés.

Fejemben a hang azt súgja,
Hogy öljelek meg.
Szívemben a vágy ordítja,
Hogy kellesz nekem.

Ha megtagadsz, légy átkozott,
Ne értsd az emberi szót!
Gyűlöljön, akit szeretsz,
Júdásként áruljon el!

Refr.: Ó, nem, nem,
       Nem kell, hogy más legyél!
       Ó, nem, nem,
       Nem kell, hogy érts!
       Ó, nem, nem,
       Nem kell, hogy szent legyél!
       Így kellesz, adj helyet a szívedben!

       Ó, nem, nem,
       Nem kell, hogy más legyél!
       Ó, nem, nem,
       Nem kell, hogy érts!
       Hibáiddal, bűneiddel,
       Így kellesz, adj helyet a szívedben!

Lehúzom lassan a függönyt,
Túl sok itt benn a fény.
Ne próbálj elmenekülni,
Kezem mindenhol elér.

Ígérem, hogy nem fog fájni,
Egy perc az egész.
Szívedbe mártom szívemet,
Ennyi és kész.

Ha megtagadsz, légy átkozott,
Ne értsd az emberi szót!
Gyűlöljön akit szeretsz,
Júdásként áruljon el!




    Így szép az élet
    

Lennék én vad folyó, sziklákat szétzúzó,
Vagy magasban felhő, szabadon szárnyaló.
Lennék én tékozló fiú, ki csak a mának él,
Csak így édes az élet, ez a világ így szép.

Nem lennék gazember, ki egy országot megrabol,
Vagy ostoba, aki helyette meglakol.
Inkább vagyok, aki vagyok: egy őrült rockzenész,
Nekem így édes az élet, ez a világ így szép.

Refr.: Gyomláld ki lelkedből a búbánatot,
       Gyere a közelembe régi barátom,
       Itt minden fáradt napon szükség van rád,
       Érted az ördögöt is seggbe rúgnám!

       Kiálts, hogy halljam a hangod még jobban,
       Akkor nem érdekel, hogy mit hoz a holnap,
       Öld meg a szívemben a kétségeket,
       Így édes az élet, ez a világ így szép!

Lennék én óriásfa, mindenen felszökő,
Vagy nyári villám, mindent felperzselő.
Lennék én tékozló fiú, ki csak a mának él,
Csak így édes az élet, ez a világ így szép.

Nem lennék gazember, ki egy országot megrabol,
Vagy ostoba, aki helyette meglakol.
Inkább vagyok, aki vagyok: egy őrült rockzenész,
Nekem így édes az élet, ez a világ így szép.




    Indulj!
    

Hajnalban indultam, mégis beért az este,
Én egész nap stoppoltam, végül felértem Pestre,

Egy falka, egy vér, bőrébe nem fér,
Egy falka, egy vér, porból és vasból születtél.

Indulj el!

Kezdődött a koncert, én egészen előre álltam,
De úgy ugráltam, hogy végül semmit nem láttam,

Egy falka, egy vér, bőrébe nem fér,
Egy falka, egy vér, vasból születtél.

Refr.: Indulj!
       Ha szól a rock zene,
       Indulj!
       Metál gyermeke,
       Indulj!
       A zene mindennél többet ér.

       Indulj!
       Ha szól a rock zene,
       Indulj!
       Metál gyermeke,
       Indulj!
       A zene mindennél többet ér.

Úgy éreztem, hogy végig a Pokolban jártam,
Sípolt a fülem és rekedten kiabáltam,

Egy falka, egy vér, bőrébe nem fér,
Egy falka, egy vér, vasból születtél.

Refr.: Indulj!
       Ha szól a rock zene,
       Indulj!
       Metál gyermeke,
       Indulj!
       A zene mindennél többet ér.

       Indulj!
       Ha szól a rock zene,
       Indulj!
       Metál gyermeke,
       Indulj!
       A zene mindennél többet ér.




    Ítélet helyett
    

Vadnak születtünk, az utca nevelt,
Senki nem vigyázott ránk.
A beton házak között nem várnak csodák,
Így lettünk mi megátkozott nemzedék.

Soha nem láthattál könnyet a szemünkben,
Ha volt is, észre sem vetted.
Ha féltünk, egymástól vártunk bíztatást,
Így lettünk mi megátkozott nemzedék.

Vadnak születtünk, az utca nevelt,
Senki nem vigyázott ránk.
A beton házak között nem várnak csodák,
Így lettünk mi megátkozott nemzedék.

Refr.: Ítélet helyett
       Én nem vádolok senkit.
       Nem is kérhetem,
       Hogy szeressetek.

       Ítélet helyett
       Nézz önmagadba, téged 
       Az sem érdekel,
       Hogy mi van velem.

       Ítélet helyett
       Nemzedékemért csak 
       Annyit kérhetek,
       Hogy szeressétek a gyerekeket!

Így lettünk mi megátkozott nemzedék.




    Itt és most
    

Csak az itt, csak a most,
A máskor, a máshol nincsen.
Milyen isten képes rá,
Hogy kétszer is elveszítsen?

Hagyjon el, hagyjon így,
Ne büntessen, hogy higgyem!
Tegye most, ha gondol rám,
De holnap már ne segítsen!

Hagyjon el, hagyjon így
Ne áltasson, hogy szeret!
A kezem rég nem fogja már,
Panaszkodnom nincs kinek.

Nem érdekel, mit ígér
És nem érdekel a holnap.
Csak az itt, csak a most,
A harangok másért szólnak.

Refr.: Most kell árts, vagy most kell érts,
       Most kell gyűlölj, vagy most kell félts,
       Figyelj rám, itt és most, hogy el ne késs!

       Most kell árts, vagy most kell érts,
       Most kell gyűlölj, vagy most kell félts,
       Törődj velem, itt és most, hogy el ne késs!




    Kánaán
    

Füstfelhő, ködváros,
Eltűnő nemzedék,
Romokban, ami szép volt,
A harc már véget ért.

Az éjben, a szélben,
Visszhangzik még a szó:
Szabadnak lenni jó!
De túl sok vér az ára.

Refr.: Dönteni nem tudok, most mit tegyek?
       Királynak mondanak az Istenek.
       A népem várja már hívó szavam,
       A Kánaán mondd, merre van?

Nyíltenger, kőzápor,
Vértócsa amerre jársz,
Eltévedt árnyékként,
Nyomodban kit találsz?

Az éjben, a szélben,
Visszhangzik még a szó:
Szabadnak lenni jó,
De túl sok vér az ára.

Már vártam, hogy lássam,
Álmomban a jelet,
Mely végre az égre,
Felírva elvezet.

S a népem is hallja,
Messze cseng már a szó:
Szabadnak lenni jó!
De túl sok vér az ára.




    Kár minden szó
    

Nekem itt már minden mindegy,
Úgy hívnak, hogy értem jönnek.
Etetnek, de nem kínálnak,
Magam vagyok, ha mellém állnak.

Altatnak, de nem vagyok álmos,
Úgy fizetek, hogy nem vagyok sáros.
Választhatok, de nincs választás,
Maradnék, de nincs maradás.

Kár minden szó,
Nekem így is jó.

Refr.: Egyedül élem az életem,
       Idegen tőlem a félelem,
       Szabadon élek, mindig hajt a vér.

       Egyedül élem az életem,
       Idegen tőlem a félelem,
       Szabadon élek, mindig hajt a vér.

Nem tanítanak, de számon kérnek,
Úgy ütnek, hogy nem is védem.
Ha elmegyek, nem keresnek,
Emlékem, hogy elfelednek.

Kár minden szó, 
Nekem így is jó.

Refr.: Egyedül élem az életem,
       Idegen tőlem a félelem,
       Szabadon élek, mindig hajt a vér.

       Egyedül élem az életem,
       Idegen tőlem a félelem,
       Szabadon élek, mindig hajt a vér.




    Kegyelemdöfés
    

Dübörögve töröd át 
A mennyország kapuját,
Szárnyaidból dől a vér,
Így hullasz elém.

Tudod, hogy nincs kegyelem,
A kés az úr idelent,
Könyörögsz halálodért,
„Végezz már velem!”

Sújts rám, nekem úgyse fáj,
Húzz rám töviskoronát!
Halálos csókod a pokolba taszít,
Míg te a mennybe szállsz.

Refr.: Kegyelemdöfés,
       Pengéd gyorsan mártsd belém!
       Kegyelemdöfés,
       Hidd el, megbocsát az ég!
       Kegyelemdöfés,
       Nem bánt végre senki más.
       Kegyelemdöfés,
       Tőled áldva jön csapás.
       Kegyelemdöfés.

Dübörögve töröm át 
A mennyország kapuját,
Szárnyaimból dől a vér,
Így hullok eléd.

Fényességed elvakít,
Félelem szememben nincs.
A pokol követe vagyok,
Ítélj el nagyúr!

Sújts rám, nekem úgysem fáj,
Húzz rám töviskoronát!
Csókod a pokolba taszít,
Míg te a mennybe szállsz.




    Késő hősnek lenni
    

Évszázadok írták a múltat,
Gyűltek a hamis szavak,
Átalakult határ és térkép,
De felejteni nem szabad.

Láncos kutyák marják a koncot,
Mindegyik ugat a jobb falatért,
De egyik se tudja, mit hoz a holnap,
Élet vagy halál a tét.

Élet vagy halál a tét.

Naponta látom a sok szenvedést,
Semmi sem gyógyíthat meg,
Az én hangom itt csak halk suttogás,
De felejteni nem lehet.

Láncos kutyák marják a koncot,
Mindegyik ugat a jobb falatért,
De egyik se tudja, mit hoz a holnap,
Élet vagy halál a tét.

Refr.: Többé nem kell a hazug beszéd!
       Nem kell már, óh, óh!
       Többé nem kell a hazug beszéd!

       Többé nem kell a hazug beszéd!
       Nem kell már, óh, óh!
       Többé nem kell a hamis beszéd!
       Óh, óh, óh, óh, óh!

Refr.: Többé nem kell a hazug beszéd!
       Nem kell már,óh, óh! 
       Többé nem kell a hamis beszéd!

       Többé nem kell a hazug beszéd!
       Nem kell már, óh, óh!
       Többé nem kell a hamis beszéd! 
       Óh, óh, óh, óh, óh, óh, óh!




    Ki mondja meg
    

Szürkék a házfalak,
Szürkék a reggelek
És fásultan néznek rád az emberek.

Te is közéjük állsz,
Füstöt okád már a gyár,
Neked ez a nagyvilág.

Kiút, ha elveszett,
A város magába zár,
Ólomgőz, szenny és sár,
Mélyen a tested járja át.

Refr.: Nem tudod, merre lépj
       És a holnaptól nagyon félsz,
       Ingoványos mocsár a lét.
       Múltadat feledve,
       Már a vágyaidban sem hiszel,
       Pedig szabadnak születtél.
       S ki mondja meg, hova lépj?

Szürkék a házfalak,
Szürkék a reggelek
És fásultan néznek rád az emberek.

Narkózol és piálsz,
Tűhegyén a halál téged vár,
Neked ez a nagyvilág.

Kiút, ha elveszett,
A város magába zárt,
Ólomgőz, szenny és sár,
Mélyen a tested járja át.




    Légiós dal
    

A légióba beálltál, elindultál,
Roskadó lábakkal egy kőbe botlottál.
Látod a bakancsok talpát,
Szemed ég, szíved zihál,
A célkereszt, hogyha megtalál,
A halálmadár a válladra száll.

Refr.: "Menj vagy dögölj meg!"
       Senki nem segít fel.
       "Menj vagy dögölj meg!"
       Erre feleskettek.
       Fölesküdtél.

Arcod a porba vész, nincs több időd,
Szemed előtt végigpereg a múltad s a jövőd.
Látod a bakancsok talpát,
Szemed ég, szíved zihál,
A célkereszt, hogyha megtalál,
A halálmadár a válladra száll.




    Maszk
    

Eladtam hosszú éveket,
Nem sajnálom már.
Mások éltek helyettem,
Réges-rég nem fáj.

Refr.: Eljön az idő, indulok én,
       Ne álljon most már senki elém!
       Mindenen tovább jutok én.

Eltakartam az arcomat,
Kinn reked minden zaj.
Nem jutnak hozzám a nagy szavak,
Hazugság, sértés, baj.

Refr.

Eltakartam az arcomat,
Belém már nem látsz.
Ne add ki soha önmagad,
Mert védtelenné válsz.




    Még ártatlanul
    

Mint sorban első
Lázadó, úgy jöttem,
Azt mondták: rocker,
Dekadens jött-ment.

Nem voltam féreg,
Talpnyaló bérenc,
Kitüntetés helyett,
Éhem volt bérem.

Árnyékban, megcsalt álmaim közt fetrengve,
Ösztönök korbácsa kerget, ki hallgat ma meg?


Refr.: Rocker nemzedékem kiálltja égbe baját,
       Kígyóajkú istenek csak köpnek egyet rá.
       Rocker nemzedékemben elszakadt már a húr,
       Ha szavát nem hallod, a szemétdombra jut,
       Még ártatlanul.

Fiatal a véred,
Csodáról álmodsz,
Szemed tüzében,
Önmagamat látom.

Nem hajtasz fejet,
A divat csak púder,
Válassz: díszbuzi leszel,
Vagy dekadens csürhe.

Árnyékban megcsalt álmaim közt fetrengve,
Ösztönök korbácsa kerget, ki hallgat ma meg?




    Megátkozott világ
    

Szép múltunk porba hullt, tűz marja szét,
Amit kínnal felnevelt milliónyi év.
Könny, vér és veríték felszáradt rég,
Holnapra elpusztul, ami áll ma még.

Refr.: Megátkozott világ
       Közel a vég!
       Megátkozott világ
       Halál a lét!

Lábamra sár ragadt, súlya földre húz,
Számomra nem maradt másik kiút.
Könny, vér és veríték új harcra hív,
Holtnak hitt testünkben dobban a szív.




    Mégegyszer
    

Gyere újra, hogyha kellek,
Itt leszek valahol,
Visszajöttem én is érted,
Halld meg azt, ami szól!

Állj velem a város felett,
Így örök az álmom veled,
Rossz életed nem látszik a magasból,
Bármi történt, ne gondolj ma rá!

Gyere vissza, hogyha kellünk,
Itt vagyunk valahol,
Súgd a dalt, mit együtt írtunk,
Az legyél, ami szól!

Jöjj velünk és nincs több panasz,
Mélyrepülés, gyilkos tavasz,
Már jártunk a világ végén,
Jól tudod, hogy ha nem vagy, hiányzol!

Refr.: Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém,
       Érezzem, hogy valahová tartozom,
       Önzetlenül add magad,
       Mégegyszer, ébredj fel!

       Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém,
       Érezzem, hogy valahová tartozom,
       Önzetlenül add magad,
       Mégegyszer, ébredj fel még!

Gyere újra, visszahívunk,
Kell egy hang, kell egy szó,
Amit nekünk mért az élet,
Látnunk kell, mi a jó!

Állj velünk a felhők felett,
Így örök az álmunk veled,
Bús napokat dobd le hát a magasból,
Ennyit érünk, tudod jól!




    Mennyit érsz
    

Barátom, kinyújtod kezed,
Nincs erőm, ha nem segítesz nekem.
Nincsen luxusautóm, hálózsák a villám,
Nincsen menedékünk, ha kérdeznéd, nem tudnám.

Refr.: Mennyit érsz?
       Mennyit érek én?
       Mennyit érsz?
       Mennyit érek én?
       Nekem mindegy már.

Barátom, kinyújtod kezed,
Barátom, nem törődnek veled.
Csavargunk az utcán nap nap után,
Nyúlkálunk a lányok blúza alá.

Refr.:Mennyit érsz?
      Mennyit érek én?
      Mennyit érsz?
      Mennyit érek én?
      Nekem mindegy már.

Csavargunk az utcán nap nap után,
Nincsen menedékünk, ha kérdeznéd, nem tudnám.




    Metál az ész
    

Addig üvöltök az ég alatt, amíg a tudatom is széthasad,
Idegroham, hisztéria, extázis és anarchia.

Árad belőlem a rettenet, sajnos a kultúra eltemet,
Neurózis, depresszió, nukleáris agresszió.

Telnek az évek és szétrobbanok, a nagyfeszültség nő,
Hajszolni kell ezt a rongy életet, mert elmúlik az idő.

Refr.: Metál az ész! Óh, óh!
       Metál az ész! Óh, óh!
       Metál az ész!
       Óh, óh, óh, óh, óh!

Terjed a világon az elmebaj, ha mindenki megőrül, hát az sem baj,
Idegroham, hisztéria, extázis ás anarchia.

Zárt osztályon élünk kint és bent, együtt hülyülünk meg lent és fent.
Neurózis, depresszió, nukleáris agresszió.

Telnek az évek és szétrobbanok, a nagyfeszültség nő,
Hajszolni kell ezt a rongy életet, mert elmúlik az idő.

Refr.: Metál az ész! Óh, óh!
       Metál az ész! Óh, óh!
       Metál az ész!
       Óh, óh, óh, óh, óh!




    Mi fáj
    

Mi fáj, gyere, kefélj,
Tőlem ne félj, hidd el, befér,
Bennem bíznod kell, épp ezért
Tárd szét karjaid!

Mi fáj,
Mi fáj, gyere kefélj,
Ne félj, tőlem ne félj,
Kefélj, hidd el, befér!

Bennem bíznod kell, épp ezért
Tárd szét a karod!
Akarod?
Na, akarod? 




    Mielőtt végleg eltűnnél
    

Túl gyorsan éltél,
Nem láttad az erdőtől a fát,
Rossz helyre léptél,
Zuhansz a semmibe, egy villanás,
Csak látomás és filmszakadás.

Túl gyorsan égtél,
Téged is felperzselt a láng,
A vesztes oldalra álltál, hitted, csak játék,
De rádtalált a fejvadász,
A biztos négy betűs halál.

Refr.: Lebegsz a tested felett,
       Mielőtt végleg eltűnnél,
       Búcsúzz mindörökre!
       Szent Péter int feléd.

       Lebegsz a tested felett,
       Mielőtt végleg eltűnnél,
       Vár egy szűk alagút,
       Indulsz a fény felé.

Túl gyorsan égtél,
Téged is felperzselt a láng,
A vesztes oldalra álltál,
Zuhansz a semmibe, egy villanás,
Csak látomás és filmszakadás.

Lehet, hogy vége,
Lehet, csak most kezdődik el,
Bármi lehetséges,
Lehet, nem létezik mennyország, túlvilág,
Csak a végtelen vár rád.




    Minden nap
    

Minden nap vágyadban újra ébredek,
Kétségek közt nem létezem,
Keresztem légy!

Minden nap tekintetedben égjek el,
Áldozz, még nem tagadhatsz meg,
Sírig öleljél!

Kétségek közt, ha fetrengsz,
Elveid tagadd értem.
Ébren vagy álmodozva,
Emelj fel, a mennyországot add!

Refr.: Megölt hitem lábaidhoz teszem,
       Porba rogyva, pokolban égjek el.
       Megölt hitem lábaidhoz teszem,
       Érted porba rogyva, pokoltüzében égjek el.

A néma semmivel minden nap én ölelkezem,
Hiányod feledtesd velem,
Keresztem légy!

Minden nap az élet, a végzet vagy nekem,
Testeddel eggyé leszek,
Sírig öleljél!

Kétségek közt, ha fetrengsz,
Elveid tagadd értem!
Ébren vagy álmodozva,
Emelj fel, a mennyországot add!




    Mindhalálig Rock and Roll
    

Százszor mondták nekem, nem lesz ez így jó,
Ha felmegy az apámban a cukor, jobb is ha elhúzok.
Mindig csak baj van velem.

Állok a metró előtt, a falat támasztom,
Felszáll a metróra a tömeg, az arcomba bámul
És ettől rosszul vagyok.

Tudom a helyem, bár sohasem tudom, hogy hol vagyok,
Tudom a helyem, mindhlálig Rock and Roll!

Refr.: Hej, hej! 
       Mindhalálig Rock and Roll!
       Hej, hej! 
       Mindhalálig Rock and Roll!

Százszor mondta az apám, nem lesz ez így jó,
Mérnök már sohasem leszek, jó nekem a Rock and Roll!
Ne szórakozzon velem!

Tudom a helyem, bár sohasem tudom, hogy hol vagyok,
Tudom a helyem, mindhlálig Rock and Roll!

Refr.: Hej, hej! 
       Mindhalálig Rock and Roll!
       Hej, hej! 
       Mindhalálig Rock and Roll!
       Hej, hej! 
       Mindhalálig Rock and Roll!
       Hej, hej! 
       Mindhalálig Rock and Roll!




    Mit tennél, ha látnád
    

Nézem a nőm, ahogy száll az időn, nagyon 
Közel a naphoz, rég ennyi és már mást nem akar.
Tele van ízzel, de nem bírja szívvel, most 
Térdel, hogy ébredj, mert lé kell még és még egy kanyar.

Hogy hozzam haza,
Te mit tennél, ha látnád?
Nincs rá jobb szavam:
Kemény világ.

Refr.: El kell hidd, elmegy mind, az is, ki először szúr,
       Mindig kér, hisz benned él, mert a szer kegyetlen úr.
       El kell hidd, elmegy mind, nincs válasz, nem várnak rád,
       Még egyszer nem kelsz fel, vérzel már, a húsodba vág.
       Kemény világ!

Vírus a vegyszer, majd besül a rendszer és
Lefut a program, ez minden rossznál jobban zavar.
Hol az az ember, ki rávette egyszer, hogy
Szúrjon egy vénát, most megásnám a sírját hamar.

Hogy hozzam haza
Te mit tennél, ha látnád?
Nincs rá jobb szavam:
Kemény világ.




    Mindörökké
    

Hajnalszálat sző a nap,
Szél simítja az arcomat,
S a mozdulat,
Mi tétován felém kutat,
Utolér és fogva tart,
Indulnom kéne, mennem kell tovább.

Néhány dal, mit itt hagyok,
Félig gondolt mondatok,
S a gyöngyszavak,
Mik oldanak, s nem bántanak,
Síron túl is áldanak,
Végigkísérnek a hosszú út alatt.

Refr.: Álmodom az álmaimat,
       Élem az életem,
       Bízom, és azt hiszem,
       A holnap új csodát hoz még.

       Álmodom az álmaimat,
       Minden út mögöttem,
       Minden mit elviszek,
       Bennem él most és mindörökké.

Nézem a tükörképemet,
Eltűnő halvány fényeket,
S a változás,
Mint tovatűnő látomás,
Ennyi volt és semmi más,
Ez volt az élet, mennem kell tovább.

Sok pofont kaptam, mit itt hagyok,
Sok éjjel sírtam, mit vállalok,
De azt hiszem,
Hogy ez az egyszervolt életem,
Több volt, mint képzelem;
Ez volt az első, a végső állomás.




    Most már elég
    

Más életre sosem vágysz,
Nem fogadsz el soha más zenét,
Igazságért harcba szállsz,
Valódi tűz csakis benned él.

Refr.: Ártatlan szemedben a gyűlölet lángja ég,
       Elfojtott szavakból most már elég,
       Irgalmat ne kérj, áldást ne várj,
       Emeld fel a hangod, vagy elsodor az ár!
       Irgalmat ne kérj, áldást ne várj,
       Emeld fel a hangod, vagy elsodor az ár!

Tízmillióból senki vagy,
Vérebek közt űzött vad lettél,
Kérdeznek, már nincs szavad,
Rabszolgád a láncra vert remény.




    Ne bántsd a fiút
    

Az utcán, ha mész, téged mindenki néz,
Bámulnak rád, pedig ereidben ugyanaz a vér.
Ilyennek születtél.

Szabad farkasnak képzeled magad,
űzöd a bajt, a te életed örök harc.
Ilyennek születtél.

Kilógsz a sorból, máshogyan élsz,
Más világban élsz,
Sorsod az enyém, kevés a remény,
Nincs aki szeret, nincs akit szeressél.

Hajtod a nőket és hajszolod a pénzt,
A szíved nehéz, az öklöd sokszor kemény.
Ilyennek születtél.

A szolgasorsot te nem viseled el,
Padlón vagy, mégis szállni szeretnél.
Ilyennek születtél.

Kilógsz a sorból máshogyan élsz,
Más világban élsz,
Sorsod az enyém, kevés a remény,
Nincs aki szeret, nincs akit szeress.

Refr.: Ne bántsd a fiút, szeresd, mert a kölyköd!
       Ne bántsd a fiút, egyszer ő is felnő!
       Él, ahogy lehet, úgy, ahogy ma élni lehet.
       Óh, óh, óh!

       Ne bántsd a fiút, szeresd, mert a kölyköd!
       Ne bántsd a fiút, egyszer ő is felnő!
       Él, ahogy lehet, úgy, ahogy ma élni lehet.
       Óh, óh, óh!




    Ne köss belém!
    

Itt állok meztelen testemmel,
Tarló szúr, mégse fáj,
Szavakba öntöm, mit érzek,
De nem tudom, figyelsz-e rám?!

Jégszemed kiégett fényében
Földemre halál vár,
Értelmem messze elűzne,
De itt szült meg jóanyám.

Refr.: Magyarul olvasok, beszélek,
       Kevesen értik, belül mit érzek.
       Hiénák közt űzött farkasként,
       Ne üss, ne rúgj, ne marj belém!


       Piros a vérem, zöld a fű,
       Fekete ruhában ma minden szűz,
       Hamis próféták bűneiért
       Ne üss, ne rúgj, ne köss belém!


Réteknek régen volt illata
helyett csak trágyabűz,
Lelkemet marja s az arcomról
Könnycsepp legördül.


Itt állok meztelen testemmel,
Itt szült meg jóanyám,
Fejembe bevésett dallam,
Víg esztendőt hozz reám!





    Nézz rám
    

Elkárhozott lelkem siratják,
Többé nincs visszafordulás,
Komor ég hű szövetségesem,
Szakadt szívem ő érti meg.
Minden napom egy újabb ütközet,
De semmit nem ér, nélküled senki vagyok.

Gyémánt mennybolt ezer éjjelen,
Néztél, mégsem emeltél fel,
Mint gyilkos Káin, számkivetetten,
Holnap talán nyakam szegem.
Minden napom egy újabb ütközet,
De semmit nem ér, nélküled semmit.

Refr.: Nézz rám, ha elfelejteném,
       Honnan jön, és merre visz a szél,
       Nézz rám majd, ha hitem veszteném
       Az élet kemény, s a válaszút nehéz

       Szólj rám, én itt leszek, ha kell,
       Szólj rám majd, ha nem emlékezem,
       Hogy ki vagy, s merre tart utam,
       Kérlek állj elém, hogy megláthassam önmagam!

Félek, hiába gyújt fel égi láng,
Kárhozott lelkek eloltják,
Pusztuljatok mind utamból el,
Többé már nem veszíthetek.
Minden napom egy újabb ütközet,
De semmit nem ér, nélküled semmit.




    Nincs könyörület
    

Egyszer minden véget ér,
Hinni én már többé nem tudok,
Pedig nagyon szeretnék
Hinni úgy, ahogy rég,
Amit gyermekként nem tudtam,
Hogy milyen más a valóság.

Naiv voltam és védtelen,
Hittem, a szívembe mindenkit befogadhatok,
De jöttek súlyos fellegek,
Jól megtanították nekem,
Amit gyermekként nem tudtam,
Hogy milyen más a valóság.

Refr.: Körülöttem mindenütt emberek,
       Egyedül vagyok a tömegben,
       Szavakkal halálra szeretnek,
       De szívükben nincs könyörület,
       Csak vak gyűlölet.

Kivert kutyák vagyunk rég,
Kóborolva a csontról csak álmodunk,
Eljutottunk a falak mögé,
De kérdem, a holnap mit ígér,
Ott, ahol bűnös és bűntelen,
Mindenért egyformán vezekel.




    Ordítom a nevem
    

Vérembe benzint folyassatok,
Körmöm alá tűket szúrjatok,
Fülembe ólmot is öntsetek,
Forró viaszba fürdessetek!

Zavar a némaság,
Nem fogom vissza már,
Nem fogom be a szám.

Refr.: Ordítom a nevemet, felszakad a szám,
       Ordítom: "Még élek, ki hallja, adja át!"
       Ordítom a nevemet, felszakad a szám,
       Ordítom: "Még élek, ki hallja, adja át!"

Vágjátok tőből ki nyelvemet,
Forgó kerékbe törjetek,
Ezer éves vasszűzbe zárjatok,
Nyilvánosan felakasszatok!

Zavar a némaság,
Nem fogom vissza már,
Nem fogom be a szám!




    Ősi lázban
    

Szent István Ének
(magyar népdal - Moldva, Pusztina)

"Ó, Szent István dicsértessél,
Menny és földön tiszteltessék,
De legfőképpen nálunk ma,
Mint hazánk főoszlopa.
Kérünk mint apostolunkat
És az első királyunkat,
Szent István nézz mennyből le,
A szép magyar népedre.
Ámen." 


Szivárványt áruló mágusok,
Simlisek, hősök és harcosok,
Egy vagyok én is itt köztetek,
Az iszony és közöny, mi körbevesz.

Keresem azt az igaz szemet,
Amibe nézni mindig lehet,
Rólam és rólad ott messze fönt,
Újra egy nagyfiú dönt most.

Állsz egy durva körben,
Itt léptél a földre,
Nem jut napfény könnyen rád.

Refr.: Tűzben jártam, vérvörössé váltam,
       Égig szálltam, most hófehér a szárnyam,
       Ősi lázban csak zöld utadra vágytam,
       Minden bemocskolt hajnalon,
       Jöjj el bátran, már túl sokáig vártam,
       Segíts, hiányzik himnuszom!

Adjatok enni vagy elmegyek,
Hagyjatok lenni vagy nem leszek,
Beszól a múltam és felpakol,
Agyamban itt szimatol, amíg,

Tiszta az ér, mire festeget,
Piszkosul nyomja a színeket,
Padlóra küldő halálmosoly,
Mire gondolsz, kire gondol, hogyha itt,

Állsz egy durva körben,
Ázva, porrá törten,
Nem jut napfény könnyen rád.




    Panasz van rád
    

Tettem a dolgom és nem szólt a szám,
Elszívták tőlem az élet szagát,
Nincs bölcsőm rég, sírom se még,
Van álmom, mégse várom,
Otthagytam a porban örökre,
Volt könnyen, felitta a föld.

Refr.: Panasz van rád, panasz van rád,
       Túl gyorsan és túl messze mész,
       Panasz van rád, panasz van rád,
       Nem tetszel, te másról beszélsz,
       Panasz van rád, panasz van rád,
       Túl gyorsan és túl messze mész,
       Nem tetszel, te másról zenélsz.

Holt költők sóhaja száll odaát,
Nem hallom tisztán az ősök dalát,
Nincs bölcsöm rég, sírom se még,
Van álmom, mégse várom,
Otthagytam a porban örökre,
Volt könnyem, felitta a föld.




    Pokolban úr
    

Sötét az alagút, árnyakat rajzol a fény,
Mögöttem lobog a tűz, ahogy a híd felég,
Még néhány lépés és mindenható kezed elér,
Nem foglak kérni, hogy kegyelmet adjál,
Eltűnök innen, vár rám egy más világ.

Refr.: Inkább leszek pokolban úr,
       Nem szolgállak halálon túl,
       Inkább leszek pokolban úr,
       Mint bűnhődjek ártatlanul.

Fent minden fénylik, de valahogy torz az egész,
Hamis a szó, szenteltvízben a kéz,
Száműzöm magam, az életem új részhez ér
Nem foglak kérni, hogy kegyelmet adjál,
Eltűnök innen, vár rám egy más világ.




    Pokolgép
    

Mindenütt kialudt a fény,
A városra ráborult az éj,
Az utcákon senki nem járt,
Nem tudták, honnan jön új csapás.

A repülőtérről nem indultak gépek,
A tengerparton megbénult az élet,
A házak között félelem járt,
A városra a rettegés csendje szállt.

Refr.: Pokolgép! Gép! Pokolgép! Gép!
       A következő áldozat te leszel vagy én.
       Pokolgép! Gép! Pokolgép! Gép!
       A következő áldozat te leszel vagy én.

Sivatagi olajkutak égtek,
A gyárakban leálltak a gépek,
Az utcákon senki nem járt,
Nem tudták,honnan jön új csapás.

Mindenütt kialudt a fény,
A városra ráborult az éj,
A házak között félelem járt,
A városra a rettegés csendje szállt.




    Pokoli színjáték
    

Álarcok néznek rád, menekülni nincs hová,
Az arénában kezdődik a show.
Ne sajnáld az életed, az emberek között nincs helyed,
Az arénában tied a főszerep.

Tombol a nép, várja, hogy feláldozd magad,
Tombol a nép, áldozatra vár.

Rossz helyen születtél, nem várt rád senki,
Angyalok nem vigyáztak rád.
Pereg a film a szemed előtt, nézed eddigi életed,
Az arénában tied a főszerep.

Tombol a nép, várja, hogy feláldozd magad,
Tombol a nép, máris újabb áldozatra vár.

Refr.: Kezdődik a pokoli színjáték,
       Add el nekünk a lelkedet!
       Kezdődik a pokoli színjáték,
       Örökké nem leszünk vesztesek.

       Kezdődik a pokoli színjáték,
       Add el nekünk a lelkedet!
       Kezdődik a pokoli színjáték,
       Örökké nem leszünk vesztesek.




    Pokolra szállsz
    

Tegnap még jó barát, ma ellenség,
Kívül még jó a máz, de belül rohad rég,
Benned is bíztam egykor, mint mindenkiben,
Azt hittem, jóban és rosszban is ott vagy velem,
Ott vagy velem.

Refr.: Pokolra szállsz,
       Így élj hát mindörökké!
       Pokolra szállsz,
       Bűnhődj a bűneidért!
       Pokolra szállsz!
       Pokolra szállsz!

Bűn, álnok hazugság tőlem messze áll,
Az utolsó szó jogán mondd, ha valami bánt,
Benned is bíztam egykor, mint mindenkiben,
Azt hittem, jóban és rosszban is ott vagy velem,
Ott vagy velem.




    Poklon is túl
    

Felém dübörögve jön az élet,
Cserbenhagyva gázol el,
De most a legszentebb percet velem félted,
Ami rossz, feledem.

Gyakran menekülök magam elől,
Állok a pokol tornácán,
Lábam gyökeret ver, tovább nem megy,
Nézz rám, itt vagyok, teneked.

A mennyországot mondd, hol lelem?
Út oda a poklon át vezet.

Refr.: Előttem ajtó, bekopogok,
       Ha ez a pokol, hát maradok,
       Egy tiszta álmot kergetek,
       Akkor is, ha mindenki megkövez.
       Előttem ajtó bekopogok,
       Ha ez a pokol, hát maradok,
       Egy tiszta érzést keresek,
       Szerényen nem kérek egyebet.

Sokszor hadakozok magam ellen
Észérvek oltárán,
Lábam tövig járva visz,
A szívem hevesen kalapál.

A remény, talán a poklon is túl,
Az édenkertben reám vár,
Most a legszentebb percet őrzöm féltve,
Itt, most, teveled.




    Sajtot oszt a róka
    

Egyszer a ravaszdi róka az erdőben sajtot talált,
A hiszékeny farkas éppen akkor arra járt,
Gyomruk korgott, mert már több napja éheztek,
Nyáluk csorgott, a finom zsákmányt ki osztja el?

Szólt a róka: „Én tépem pofámmal szét.”
Az ostoba ordas várta a ráeső részt,
A ravaszdi gyomra egyre jobban nőtt,
De a két sajtdarab soha nem lett egyenlő.
Hol az igazság?

Refr.: Félek, a sajt már réges-rég elfogyott,
       Kérdem, meddig tart még ez az állapot?
       Félek, a sajt már réges-rég elfogyott,
       Kérem, űzzük el a sunyi állatot!

Az ordas gyomrában a fájdalomnak görcse ráng,
Beállt a sorba, eladta a rókának a magát,
Hitte, ezek után a koncból majd neki is jut,
De aki eladja magát, pórul jár hitványul.
Ez az igazság.




    Szabadság szárnyain
    

Megértem hidd el, mit érzel,
Érzem a fájdalmad kétszeresen,
Valami mégis elhív,
Úgy érzem, újra mennem, kell.

Érezd a kínt, amit érzek,
Érezd a fájdalmam kétszeresen,
Érezd te is, amit én,
Engedj el, újra mennem kell!

Most ne őrjöngj, ne sírj, ne kérlelj,
Ne gyónj nekem, ne is imádkozz értem,
A vágyam szabadon száll,
Engedj el, újra mennem, kell!

Refr.: Sírj, ahogy sírtam rég,
       Várj, mindig várj, ahogy vártam rád,
       Félj, ahogy féltem rég,
       Szabadság szárnyain engedj tovább!

Érezd a kínt, amit érzek,
Érezd a fájdalmam kétszeresen,
Érezd te is, amit én,
Engedj el, újra mennem, kell!

Most ne őrjönj, ne sírj, ne kérlelj,
Ne gyónj nekem, ne is imádkozz értem,
A vágyam szabadon száll,
Engedj el, újra mennem, kell!

Refr.: Sírj, ahogy sírtam rég,
       Várj, mindig várj, ahogy vártam rád,
       Félj, ahogy féltem rég,
       Szabadság szárnyain engedj tovább!




    Szakadék szélén
    

Szabad vagy, mint a szél,
Szemeidben ég a szenvedély,
De a küszöbön vár a perc,
Hogy mindent elvegyen.

Átkozott pillanat,
Érzed, már nem vagy önmagad,
Valahol a vonalad megszakad,
Már nem hív senki sem.

Refr.: Egyszer majd várj reám,
       Akkor majd szólj hozzám,
       Én leszek a híd, hogyha kell,
       Hogy partot érj,
       Hogy partot érj. 

Százezer év magány, 
Ami elmúlt, nem jön vissza már, 
Keserű könnyek az arcodon,
Ez nem sok jót ígér. 

Ha úgy érzed, nincs remény,
Körülötted túl sok már a vér, 
A gyermekkor elmúlt, véget ért,
Halált szór rád a szél.




    Szakíts, ha bírsz
    

Figyeljetek, elindulunk,
Hosszú még az út,
Segítsetek, nem érdekel
Senkit már a múlt.

Acélkemény törvényeket
Zúdít ránk a szél,
Szakíts ha bírsz, főleg, ha tudsz,
Így szól a törvény. 

Égen, földön hívlak, figyelj! 
Vár rád még egy égi jel.

Refr.: Hogyha senki se lehetsz, semmit ne várj, 
       Csak üvölts! 
       Múltad a jelen, semmit ne várj,
       Csak üvölts! 
       
       Hogyha senki se lehetsz, semmit ne várj
       Csak üvölts! 
       Mert törvényen kívűl más út nincs,
       Hát szakíts ha bírsz!

Letűnt idők nyomában jársz,
Nem véd semmi már,
A múltad tiszta, de lelkednek fáj,
Hogy mindenki sárral dobál,

Acélkemény törvényeket
Zúdít ránk a szél,
Szakíts ha bírsz, főleg, ha tudsz, 
Így szól a törvény. 

Égen, földön hívlak, figyelj! 
Vár rád még egy égi jel.




    Sza-rock rá
    

Az ember hamu és por,
Még inkább cigi és bor,
Iszunk és elszívunk mindent, ami tönkretesz,
Nálunk csak így megy ez.

Padlóra küld a nyomor,
Balhorog, aztán gyomor,
Éhínség, járvány, egy harci járgány célba vesz,
Nálunk csak így megy ez.

Refr.: Ilyen a helyzet, a földön jársz,
       Hülye az ember, öljük egymást.
       Szar ez a helyzet, nem jut más,
       Ez az utolsó felvonás.

       Ilyen a helyzet, a földön jársz,
       Pusztítva mindent, öljük egymást.
       Szar ez a helyzet, nem jut más,
       Ha semmi sem érdekel, teszek rá.

Elkurvult durva világ,
Betonból nem nő virág,
Halálos stílus, a vírus végül körbevesz,
Nálunk csak így megy ez.

Padlóra küld a nyomor,
Balhorog, aztán gyomor,
Éhínség, járvány, egy harci járgány célba vesz,
Nálunk csak így megy ez.




    Szívedből tisztán
    

Fut előlem a remény,
Lépteim nem vezették,
Életem nem marcipán,
Ami rossz azt kihánynám,
Nincs mód elcserélni sem,
Velem az ördög sem üzletel,
Csak a senki fia kér,
Adj nekem ma egy kis lét!

Fut előlem a remény,
Lépteim nem vezették,
Teljes napfogyatkozás,
Életet ad, vagy halált,
Nem jön hang a torkomra,
Könnycsepp gördül arcomra,
Csak a senki fia kér,
Adj nekem ma egy kis lét!

Vagy valami egész mást,
Amit egy senkiházi kér,
Amit régóta remél.

Refr.: Mindent adj, most rögtön!
       Adj mindent most tiszta szívből!
       Fontosabb mindennél,
       Nélküle az élet oly tré,
       Fabatkát sem ér,
       Szívedből tisztán még.

Fut előlem a remény,
Lépteim nem vezették,
Itt senki sem véd meg,
Mint magzatot anyja méhe,
A ringből nincsen már kiszállás,
Kérlek, légy ma jó hozzám,
Csak a senki fia kér,
Adj nekem ma egy kis lét!

Vagy valami egész mást,
Amit egy senkiházi kér,
Amit régóta remél.




    Szökevény
    

Sötét árnyak a küszöbön,
Szól a csengő,
Ajtó nyílik már,
Nem ismersz meg ennyi év után.

Fáradt könnycsepp az arcodon,
Te csak hallgatsz,
Mit is mondhatnál?
Régi seb, ami most újra fáj.

Nem ígérek semmit neked,
Mennem kell tovább,
Hogy minden percet másképp éljek,
Nem számít már.

Refr.: Lehetnél szökevény,
       Te is úgy, ahogy én,
       Szabadon, szökevény,
       Aki törvények nélkül él.

       Te is légy szökevény,
       Ugyanúgy, ahogy én,
       Szabadon, szökevény,
       Aki törvények nélkül él.

Néma csend ül a szavakon,
Te se mozdulsz,
Az idő is rád vár,
Egy mozdulat kell, ne tétovázz!

Fáradt könnycsepp az arcodon,
Te csak hallgatsz,
Mit is mondhatnál?
Feltépett régi érzés újra fáj.

Nem ígérek semmit neked,
Mennem kell tovább,
Hogy minden percet másképp éljek,
Nem számít már.




    Te is akarod
    

Olyan korszakban születtél,
Ahol a pénz az úr,
Az őszinteség nem erény,
A bátor meglapul.
Ezzel szembe nézel, vagy elrohansz,
De a valóság húsodba mar.

Létezni próbálsz ott is,
Hol a fegyverek hangja szól,
Elmondanád félelmeid,
De egy ököl arcodba sújt.
Ezzel szembe nézel, vagy elrohansz,
De a valóság húsodba mar.

Refr.: Ugye, te is akarod,
       Te is akarod a jót,
       Azt álmodod nagyon rég,
       Te is, amit én?
       Azt álmodod,
       Te is, amit én,
       Azt álmodod!

A kör bezárult, nem juthatsz be,
Akárhogy is fáj,
Lehetsz te Einstein vagy szupermodell,
Nem te vagy a sztár.
Ezzel szembe nézel, vagy elrohansz,
De a valóság húsodba mar.




    Te sem vagy más
    

Elmúlt egy nap, béke van már,
Gondolatban a múlt visszajár,
De a testem fogoly, béklyóban áll,
Bábu az élet színpadán.

Elképzelem, itt vagy velem,
Lelkem szabad, szárnyalón szalad,
De a testem fogoly, béklyóban áll,
Bábu az élet színpadán.

Refr.: Korlátok közt, tudom, elveszek,
       Útvesztőben félek nem leszel,
       Csak egy átvert áldozat, ki béklyóban él,
       Te sem vagy más csak pont az mint én.

Nem kell a szó, csend van, így jó,
Ha kiáltanék, azt sem értenéd, tudod,
Te sem vagy más, csak pont az mint én,
Bábu az élet színterén.




    Tedd a kezed
    

Tedd a kezed homlokomra, 
Mintha kezed kezem volna.

Úgy őrizz, mint ki gyilkolna,
Mintha éltem élted volna.

Úgy szeress,
Úgy szeress, mintha jó volna, 
Mintha szívem szíved volna.

Tedd a kezed homlokomra, 
Mintha kezed kezem volna.

Úgy őrizz, mint ki gyilkolna,
Mintha éltem élted volna.

Úgy szeress,
Úgy szeress, mintha jó volna, 
Mintha szívem szíved volna.

Refr.: Úgy szeress, mintha jó volna,
       Úgy, mintha szívem szíved volna,
       Úgy őrizz, mint ki gyilkolna,
       Úgy, mintha éltem élted volna.




    Tépett madár
    

Csapzott madár,
Fáradt, gyönge szárny,
Lombtalan ág bújtat el.

Itt nincs helyed,
Támad már a tél,
Korbácsos szél kerget el.

Szállni nincs erőd,
Lépni sincs elég,
Karcsú sólymok gyűlnek köréd.
Messze a Föld és messze a hívó ég.

Refr.: Tépett madár, mentél volna el,
       Nem volna már több gyűlölet, több félelem.

Itt vagy magad,
Senki nem vigyáz rád,
Dalra már nem emlékezel.

Áldozat vagy,
Könnyű, védtelen,
Másképpen képzeltük el.

Szállni nincs erőd,
Lépni sincs elég,
Karcsú sólymok gyűlnek köréd.
Messze a Föld és messze a hívó ég.

Refr.: Tépett madár, mentél volna el,
       Nem volna már több gyűlölet, több félelem.
       Tépett madár, mentél volna el,
       Nem volna már több gyűlölet, több félelem.




    Tiszítótűz
    

Felrobban majd a tisztítótűz
És akkor kezdődik a pusztulás,
A lángok között előkerül 
A lelketekben rejtőző gonoszság.

Amikor alávetitek magatokat,
Mert a pokolban nincs remény,
Meglátjátok az igazi lényetek,
A tűz próbája senkit nem kímél.

A tűzpróba elől nincs menekvés,
Vár rátok a kínhalál,
Bűnösök vagytok és bűnhődni fogtok,
Az utolsó ítélet napja vár.

Refr.: Jót és gonoszt éget majd,
       Jót és gonoszt a tisztítótűz,
       Jót és gonoszt éget majd,
       Jót és gonoszt, ha tisztít a láng.

A tűzpróba elől nincs menekvés,
Vár rátok a kínhalál,
Bűnösök vagytok, és bűnhődni fogtok,
Az utolsó ítélet napja vár.

Refr.: Jót és gonoszt éget majd,
       Jót és gonoszt a tisztítótűz,
       Jót és gonoszt éget majd,
       Jót és gonoszt,a tisztítótűz,

       Jót és gonoszt éget majd,
       Jót és gonoszt, ha tisztít a láng,
       Jót és gonoszt éget majd,
       Jót és gonoszt, ha tisztít a láng.




    Totális metal
    

Metál, totális metál,
Metál, totális metál,
Metál, totális metál,
Metál, totális metál.

Félelmetes rémület, hangerő korbács,
Kiszegecselt csuklóvédők, fekete csizmák.

Idegtépő sokkolás, hisztérikus sikoltás,
őrületes apokalipszis, sátáni világ.

Refr.: Nem, nem kell más,
       Ez a metál újra metál,
       Nem, nem kell más,
       Ez a metál újra metál.

Félelmetes rémület, hangerő korbács,
Kiszegecselt csuklóvédők, fekete csizmák.

Idegtépő sokkolás, hisztérikus sikoltás,
őrületes apokalipszis, sátáni világ.




    ...Tovább
    

Ha úgy érzed hogy otthon már nem bírod így tovább,
Menj el és ne várj,
Ha azt hiszed hogy máshol egy boldogabb élet vár,
Menj el és ne várj!

Ne várj!
Ha nem bírod így tovább,
Menj el és ne várj!
Ne várj!
Ha nem bírod így tovább,
Menj el és ne várj!

Merre visz az út?
Merre lesz kiút?
Te is érzed mennyi minden visszatart.

Refr.: Menj tovább, menj tovább,
       Át az éjszakán,
       Menj tovább, menj tovább,
       Át az éjszakán,
       Menj tovább, menj tovább,
       Át az éjszakán,
       Menj tovább, menj tovább,
       Át az éjszakán!

Ha úgy érzed hogy otthon már nem bírod így tovább,
Menj el és ne várj,
Ha azt hiszed hogy máshol egy boldogabb élet vár,
Menj el és ne várj!

Ne várj!
Ha nem bírod így tovább,
Menj el és ne várj!
Ne várj!
Ha nem bírod így tovább,
Menj el és ne várj!




    Tökfej
    

Tökfejű nem leszek, van belőle elég,
Tökfejű nem leszek, van belőle elég...

Miért, mondd miért legyek más? 
Ilyen vagyok, és nem érdekel,
Hogy mit mondanak rám,
Ilyen vagyok.

Nem, én nem változom, én nem alkuszom,
A világgal állandó harcban vagyok, nem alkuszom.

Refr.: Tökfej nem leszek,
       Van belőle elég,
       Tökfej nem leszek,
       Van belőle elég.

Hej, mondd, mi lesz velem,
Ha mindegy nekem, ha nem érdekel,
Hogy milyen szerep vár,
Mi lesz velem?

Nem, és még egyszer nem,
Annyit mondok, nem,
Kimondatlanul is érezned kell,
Érezned kell!

Refr.: Tökfej nem leszek,
       Van belőle elég,
       Tökfej nem leszek,
       Van belőle elég.




    Új Biblia
    

Világégés, földcsuszamlás,
Monszun, tájfun, időomlás,
Föld alá költözött az ember,
Olvad jéghegy, támad a tenger.

Utolsó túlélők maroknyi csapata
Emlékszik a régi bolygóra,
Fordul a világ, nincs benne hiba,
Megérkezett az új Biblia.

Sáskajárás, tarlóégés,
Álomkórból új ébredés,
Mindenki harcol mindenki ellen,
Szabad a csók, már nincs nemi jelleg.

Utolsó túlélők maroknyi csapata
Emlékszik a régi bolygóra,
Fordul a világ, nincs benne hiba,
Megérkezett az új Biblia.

Refr.: Nincs benne kép és nincs benne túl sok szöveg,
       Mégis azt mondom, a fejedbe az üt majd szöget,
       Végiglapozva bárhol is áll meg,
       Mindenhol ez van: Rock ’n Roll, Ámen!

Szabadrablás, városi dzsungel,
Iskola, kórház egyformán ég el,
Szirénazajban anyák vetélnek,
Szerencsés magzatok órákig élnek.




    Újra születnék
    

Nem fáj semmi, már érzéketlen vagyok,
Engem ne sajnáljatok.
Én az élettől mindent megkaptam,
Engem ne sajnáljatok.

A szülői ház rég nem vár,
A kocsmák füstje simogató,
A szülői ház rég nem vár,
Csak magamra számíthatok.

Refr.: Ha újra megszületnék, akkor is így élnék,
       Tudd meg, semmit sem bántam meg!
       Ha újra megszületnék, akkor is így élnék,
       Én már semmit sem bánok meg!

Százezer átok sem állíthat meg,
Miben hiszek, azt végigcsinálom,
Százszor eltaposhatsz, újra felállok,
Az utam végig kell járnom.

A szülői ház rég nem vár,
A kocsmák füstje simogató,
A szülői ház rég nem vár,
Csak magamra számíthatok.

Refr.: Ha újra megszületnék, akkor is így élnék,
       Tudd meg, semmit sem bántam meg!
       Ha újra megszületnék, akkor is így élnék,
       Én már semmit sem bánok meg!

Vádolhat, támadhat, gúnyolhat, gyűlölhet bárki,
Túlélek minden rossz gondolatot,
Teszek rá, ilyen vagyok.




    Vallomás
    

A keresztek már megfordítva nőnek az ég felé,
Vádló szemek sújtanak le ránk,
Amit hirdetünk, az nem mindenhol tetszik mindenkinek,
A kemény daloktól felkopik a szánk.

Álszent lányok réges rég nem érdekelnek minket,
Vasszűzekkel fekszünk és kelünk,
Lépten nyomon megköveznek érte az emberek,
Az elveinkből akkor sem engedünk.

Refr.: Zsebedben kevés a pénz,
       Máról holnapra élsz,
       Neked csak egy marad,
       Emberek szemében szálka vagy.

A vasszűzek vaskohókban végzik a sorsukat,
Volt mát szűz, aki máglyán elégett,
Tudnotok kell, minket csak azok ítélhetnek el,
Akik életükben sosem vétkeztek.

Refr.: Zsebedben kevés a pénz,
       Máról holnapra élsz,
       Neked csak egy marad,
       Emberek szemében szálka vagy.

 


    Vedd el, ami jár
    
 
Most más idők, rossz idők
Lesnek orvul rád,
Nincs remény, ha egyre kérsz,
Hát vedd el, ami jár!

Hidd el azt, ha meghátrálsz,
Semmi nem vár rád, 
Most ne félj, csak menj, ne kérj
És vedd el, ami jár!

Vedd el!
Ha azt érzed, hogy nincsen semmid már.
Hidd el!
Az évek múlnak és te csak állsz, mire vársz? 

Refr.: A türelem elmúlt,
       Itt az idő, mire vársz? 
       A kegyelem elhullt,
       Fogd meg a részed és vedd el azt, ami jár! 
       
       A türelem elmúlt,
       Itt az idő, mire vársz? 
       A kegyelem elhullt,
       Fogd meg a részed és vedd el azt, ami jár! 
       Na, gyere és vedd el! 

Elrepül a sült galamb,
Hogyha tátod a szád,
Fogd a puskát, lődd le már,
És vedd el, ami jár!

Most más idők, rossz idők
Lesnek orvul rád,
Most nincs remény, ha egyre kérsz,
Hát vedd el, ami jár!

Vedd el!
Ha azt érzed, hogy nincsen semmid már.
Hidd el!
Az évek múlnak és te csak állsz, mire vársz? 




    Végső kaland
    
 
Sűrű az éjszaka,
Hullámzó, mély, sötét,
Szólít a vér szava,
Most indulnék.

Sejtelmes illatok,
Szétömlő holdsugár,
Szememben tűz lobog,
Indulnék már.

Haza hív, ez az éj haza vár,
Haza hív, ez az éj haza vár.

Refr.: Rettentő az erő, rettentő a vágy,
       Mely most útba taszít hozzád.
       Légy a végső kaland, légy a végzetem,
       Áldozd nékem magad, s csak aztán ölj meg!

Tengerré gyűlt erő,
Vágyódó végveszély,
Emeld rám fegyvered,
Cseppet se félj!

Így leszek egy veled,
Hadd váljak semmivé,
Vérengző szörnyeteg
A szenvedély.

Haza hív, ez az éj haza vár,
Haza hív, ez az éj haza vár.




    Végtelen úton
    

Hazudtam éveket,
Itt hagytam képeket,
Hogy láss, ha úgy érzed,
Hogy melléd bújt a magány.

Nincs már több folytatás,
Sötét a lépcsőház,
S talán hallasz rólam,
Ha arra járok, hol érdekes a világ.

Előfordult már
Nagyobb változás,
A reggel már engem máshol vár.

Refr.: Régen keresem az útnak végét,
       Úticélom minél messzebb innét,
       És csak nyomom a gázt tovább,
       Elhagyok mindent, mindent, mi fáj.

       Régen keresem az útnak végét,
       Ott majd meglelem a belső békét
       És ha bekopogsz majd hozzám,
       Kérlek, ne izgulj, lesz üres ágy.

Hazudtam éveket,
Itt hagytam képeket,
Hogy láss, ha úgy érzed,
Melléd bújt a magány.

Áll még a sarki bár,
Töltsd ott az éjszakát,
Ne várj, lehet, hogy épp
Rólad ír dalt egy ismeretlen sztár.

Egy régi, jó barát
Biztos rád talál,
Megosztja majd veled az asztalát.




    Véredből születtem
    

Véredből születtem,
Tiszta vízzel kereszteltek,
Bölcsődben mérgeskígyók
Büszkén neveltek.

Voltam már sötétben,
Fényedben fürdettek,
Tükrödből angyalok
Farkasszemmel néztek.

Istenem megtiport, de ha felkelek,

Refr.: Én leszek neked az úr, 
       Akiben vakon hiszel,
       Én leszek neked a remény.
       Én leszek neked a Föld és a Víz, hogy élj,
       Leszek, hogy sohase félj.

Álltam már kapukban,
Beljebb nem jutottam,
Döngettem a falakat,
De némán hallgattak.




    Vérszívó asszony
    

Becsülöm én az utcasarkok lányát,
Mert kertelés nélkül megmondja az árát,
De veszélyesebb egy kispolgári asszony,
Bár azt hiszed, hogy őt megkaphatod olcsón,
Közben észre sem veszed,
S nyakadba is varrta magát.

Ő az aki mindig a készbe ül,
Ha karmaiba kap, nem menekülsz,
Te hajtottál és dolgoztál,
De béred csak ő, s a hitvesi ágy,
Közben hófehér keze mindig tiszta marad.

Refr.: Vérszívó asszony,
       Vérszívó asszony,
       Vérszívó asszony.
       Tőle Isten óvjon!

       Vérszívó asszony,
       Vérszívó asszony,
       Vérszívó asszony,
       Tőle Isten óvjon!

Másik verziós refr.: A vérszívó asszonyt nem ismered fel,
                     A tisztesség maszkjában rejtőzik el,
                     
                     Vérszívó asszony, tőle Isten óvjon!
                     Kegyetlen asszony, tőle Isten óvjon!
                     Vérszívó asszony, tönkreteszi életedet.





    Ancient Fever
    

Somebody show me who I am
Telling me all there is for a man
I am also one of you out there
For me it's all that is left.

I am looking for the real eye
In which I can always look inside
For me and you and higher up
Evil will come and turn up.

Standing in a circle
Came on the earth here
Sunshine can not easily reach.

Refr.: Walked on fire, bloody red desire.
       Reached up higher, now my wing is whiter.
       Ancient fever, waiting for the green turn.
       Dawn ain't clear to me no more!
       Be brave, come home, I've been here too long.
       Help my anthem is missing all!

Give me to eat or I'll go away
Leave me to live or I'll die again
Give me to drink or I'll dry away
Don't want to go for it all.

Clean was the river in which you swim
Clean was the sky from which you dream
Green was the grass under me
What the hell is going on here.

Standing in a circle
Soaked and roughly cheated
Sunshine not really reaching you.




    Before You Go Away
    

Living with closed eyes
Your life just running away
Stood in the wrong place
You were standing there, just a flash
A vision and all is gone.

Going just too fast
Touched by the flame of fire
Stood on the loser's side, thinking just a game
The headhunter will find you
All what's left is death.

Refr.: Floating over your body
       Before you're away
       Say good bye forever
       Saint Peter shows the way.

       Floating over your body
       Before you're away
       A narrow tunnel waits for you
       You see a light your way.

Going just too fast
Touched by the flame of fire
Stood on the loser's side
You were standing there, just a flash
A vision and all is gone.

Is this the end or
Is this just the beginning
Anything can happen
Is it that there is Heaven and more or
Is it just an endless life.




    Fugitive
    

Seeing you after so long time
Bell is ringing, door is opening now
Do you remember me for so long time.

Tears dropping down your face
Your in silence what could you really say
Do you remember your painful life.

Cannot promise you anything
Going on my way
To live a life that is so easy
No one else sees.

Refr.: You could be a fugitive
       Like the way that I live
       Free, fugitive
       No laws to tell your needs.

       Even me a fugitive
       Like the way that I live
       Free, fugitive
       No laws to tell your needs.

All is silent waiting for
You don't know just how to go on
The answer is there so don’t you cry.

Tears dropping down your face
Your in silence what could you really say
Do you remember your painful life.

Cannot promise you anything
Going on my way
To live a life that is so easy
No one else sees.




    I Need You Like This
    

Madness is one strange feeling
Living on through my mind
Growing fear on your face
Wanting me not to like.

Someone in my head tells me to wave good bye
Desire in my heart tells me to stay for life.

If you go be alone
I'll hate you for so long
Don't need this way of love
Be betrayed like I was.

Refr.: Oh, no, no, don't need to go alone
       Oh, no, no, don't need to see
       Oh, no, no, don't need to be alone
       I need you, give place in your lonely heart.

       Oh, no, no, don't need to go alone
       Oh, no, no, don't need to see
       I need you, need you more than else
       I want you, give place in your lonely heart.

Pull in the curtains slowly
No one is up today
Escaping from me baby
Will be the last you make.

Someone in my head tells me to kill you is right
Deep in my heart someone tells me to stop

If you go be alone
I'll hate you for so long
Don't need this way of love
Be betrayed like I was.




    If Flood Comes Again
    

There's some trouble at the front of the raw
Wrong direction, I don't really know
No matter how if the goal is away
Pushing me down with face on my knees
But nothing matters, it is his way.

We really think there is a better place
Thou darkness comes over the lake
Don't believe everything they say
We'll be seeing the birds fly up the sky.

Refr.: If flood comes again
       All bad washed away
       My boat is on the way
       Gonna take and save.

Those feel happy who got the most
And the finest of all has to go
Always on, wanting to reach the top
Stepping over most of them all
Nothing matters, fighting for more.




    If I Want It
    

Cold is my body my hands are tied
Long is the night you know it's right
Cold is my soul wanting it all
Long is my life and no one knows.

There is somebody on the other side
There is something I don't know why
That's it baby, you are the law
But I need the world.

Refr.: I want it is right
       I want it is wrong
       This is the lake an empty point
       Fiery ice let it be all.

       I want it is right
       I want it is wrong
       This is the chain holding my leg
       Fiery ice don't go on please
       I want you to wait.

Why go on there is nothing for
Why go on if that's all
Why have wings if you don't fly on
Why have cash if you don't spend it all.

There is somebody on the other side
There is something I don't know why
Don't you turn back or you'll be kept 
Now you need the whole world then.




    I'll Be The Fire
    

Hearing voices all around
Feeling that there's no one to shout
And it turns things all around
Be with us.

Crying out, you need a hand
Feeling bad, you just too far
Seeing yourself all alone
Be with us.

Long time gone from your dreams
Have not seen me for long
I now watch for all your footsteps
Don't need to be afraid.

Refr.: Because I'll be the fire if you are cold
       I'll be the light when you're in the dark
       I'll be the water when you all dry out
       And I'll be the moon if you are the sun.
       And then I'll be the blood in your veins.

Don't you wait for the night to fall
Dreaming easy is not for all
Come with us and see
What's for us.

Crying out, you need a hand
Feeling bad, you just too far
Seeing yourself all alone
Be with us.




    Leave It Behind
    

I see you look at me
Come on to me
I see your secrets and
I know that you are all alone.

Hiding away from all
No one to see
Don't be afraid and 
Try to be yourself if not enough.

I know this is the place the one and only
I know where you could find your needs
Somebody loves you they're waiting for you
I know this is what you need.

Refr.: Open the door for the future and hold on to
       Because your shelter is gone
       Leave all your things and go after what you see
       Before your time runs out

       Having no present step on to future now
       Everything will be all right
       Leave all your things and go after what you see
       To live your life full of healthy pride.

Sunrise is when you go
Night is your stop
Always keep on the track and
Watch for your only steps.

Hiding away from all
No one to see
Don't be afraid and 
Try to be yourself if not enough.

I know this is the place the one and only
I know where you could find your needs
Somebody loves you they're waiting for you
I know this is what you need.




    Once Again
    

Come back if you think so
I'll be waiting for you.
I'm here for you to listen
Hear the words for you.

Let's fly over the whiter clouds
Leave all your sadness down
Your poor life not seen from high up here
What ever happened don't you think of it now.

Be with us if you think so
We'll be waiting for you.
Sing the words we wrote together
Be the one in the song.

Be with us no more complains
All is in one big place
We've been at the end of world you know it all
Be with me I'll miss you so.

Refr.: Hold out reach me with your hands
       Let me feel that I belong somewhere
       Don't need to be like others
       Once again wake again.

Come back once again 
Need a song, need a word.
From our life all has been done
Good and bad things are gone.

Fly up to the skies with me
It's waiting for you and me
So throw away sad days from over the top
We'll live together you know it all.




    Rock And Roll
    

I am responsible for the words
Said maybe, maybe not
I did what others might have not.

What a strange a relation
Took me and stirred me up
Loved it always, hated it when hurt.

Same is the song
Keeping us together now
As cruel words
Telling me now
It's no one else only me.

Refr.: From my deepest heart
       On every sunrise kept awake
       I play till it's good for me
       Even then it's rock’n roll.

       From my deepest heart
       I take all bad things being with her
       From my free will
       Even then it's rock'n roll.
       Even then it's rock.

Feeling her I return
Strangling my lonely soul
Loved it always, hated it so much.

Don't need to say great words, letters
Said maybe, maybe not
I did what others might have not.

Same is the song
Keeping us together now
As cruel words
Telling me now
It's no one else only me.




    The Other Side
    

Riding over time
Looking for what's right
That's all I want.

Telling me sometimes
Looking in my eyes
Time to give it up.

Crying all the time
Looking for more time
I'll have some more.

Riding through the time
Freedom in my mind
Seeing all there was.

Flying high up towards the sky
Taking up what's left from time
If comes for you to go
There's no pardon they don't look after you.

Refr.: The other side is mine
       Don't need to hide
       There's the devil on time
       Up the sky.

Riding over time
Looking for what's right
That's all I need.

Telling me sometimes
Looking in my eyes
Time to move up.

Crying all the time
Looking for more time
I'll have some more.

Riding through the time
Freedom in my mind
Seeing all there was.

Don't you worry take me on
Show me where we must go on
Time has come for us to go
Don't look back we must be on for good.




    What Would You Do
    

Seeing the girl
My past returns
Near the sun
Long time like this wanting nothing else.

Full of life
Can't stand it with heart
Knees on your chest
Because dough is needed and another dose.

How do I bring her home
What would you do to see her
No better words for it
Tough word!

Refr.: Please believe all will leave
       Even the one first shot in
       Always asks, you to ask
       Becouse drug is your truth.
          
       Please believe all will leave
       No answer waiting for you
       Once again you won't to be same
       Blood all over soaking your flesh.
       Tough world!

Virus a chemical
Killing the system
The program runs
Scared me more than anything else

Where is the man
Telling me then
Pricking my vein
I would dig his grave bloody soon.

How do I bring her home
What would you do to see her
No better words for it
Tough word!


POKOLGÉP 2008. Minden jog fenntartva.